Tibor
Önismeret
Optimista, pozitív, önálló, magabiztos, irányitója saját sorsának – pár szóban így jellemezhető egy felelősségtudattal rendelkező egyén a pszichológusok szerint.
Dühös, boldogtalan, pesszimista, negatív, elveszettnek érzi magát – ez pedig egy felelősséget nem vállaló személy rövid jellemrajza.
Születésünk pillanatától be vagyunk „programozva”: vágyjuk azt gondolni, hogy nem mi magunk, hanem valaki vagy valami más felel sorsunkért, életünk irányitásáért. Ha „szerencsések” vagyunk, gyerekként a szüleink felelősséget vállaltak értünk, gondoskodtak rólunk, elláttak élelemmel, iskoláztattak, figyeltek ránk. Nem csak a fizikai, de a lelki fejlődésünkre is nagy hangsúlyt fektettek. Dicsértek, elismertek, tanitattak, biztattak, motiváltak. Igy ültették el bennünk az önbizalom magvait, melynek gyümölcseként később megtanulunk (önmagunkban is) hinni. Természetes, hogy gyerekként a szüleink gondoskodnak rólunk, a probléma akkor van, amikor egy ember azzal a várakozással nő fel, hogy egész élete során valaki más felel majd érte. Ugye, ismerős? „Jó leszel fiam te ennek, meg annak.” Döntenek helyettünk, felettünk. Amikor az egyén nem ismeri fel, hogy a felelősség, mellyel önmagának tartozik, nem ruházható át másra.
Ám 18 éves korunktól hivatalosan is mi magunk felelünk sorsunkért. Akár önállóságra neveltek a szüleink, akár nem, bárkik is vagyunk és bármivé is válunk, saját életünk csak és kizárólag rajtunk múlik. Valaki azt mondta egyszer: az életünk választások sorozata. (A tegnap idézett Gyökössy professzor úrnak van a híres „vonatos” története erről.)
"Azonban a felelősségvállalás nem a 18.születésnapi ajándék, és nem jön automatikusan. Elsajátitása hosszú folyamat."- mondja Sándor Lea.
Az egyik legnehezebb feladat a világon elfogadni és vállalni a felelősséget (el)hivatásunk irányitásáért. Éppen ezért a legtőbb ember meg sem próbálkozik vele. Pedig a felelősségvállalás tanulható képesség.
Sok ember szeretne gazdag, sikeres, eredményes lenni. Szeretne jobb életet, szebb házat, több szabadidőt, hatalmas utazásokat megélni, nyelveket beszélni. Mindezt a legtöbb ember mégsem tudja megvalósitani, mert nem vállal felelősséget az életéért. Csak sodródik mint egy kormány nélküli hajó. Nem ura saját életének, ezzel a körülmények áldozatává válik.
Gondoljunk csak bele, ha önmagunkért sem tud valaki felelősséget vállalni, akkor hogy lesz képes egy párkapcsolatért, egy családért, egy gyerekért, vagy éppen egy gyülekezetért.
Aki változást szeretne az életében, annak a legfontosabb azt elfogadni, hogy bármi történik vele, bármilyen körülmények veszik körül, bármit tapasztal vagy él meg a saját életében, azért ő maga is felelős. Nem a szülei, nem a barátai, nem a házastársa, nem is a környezete vagy a politikai helyzet – kizárólag csak ő maga tud tenni a változásáért. A személyes felelősségvállalás lehetővé teszi, hogy tudatosan irányitsuk gondolatainkat, érzelmi állapotunkat és tetteinket. Nem mondom, hogy ez könnyű teher lenne. De elbírjuk, hisz soha nem rak ránk Urunk nagyobb terhet, mint amit képesek lennénk vinni!
A kiemelkedő, sikeres emberek mindenért, ami velük történik,az Urat dícsérik és soha nem hibáztatják akkor, ha éppen botlanak. Éppen ezért nagy az önbizalmuk. Tudják, hogy az Isten mindig átvezeti őket szorult helyzeteikben is.
A sikertelen emberek eredményeiket maguknak tulajdonitják, de a nehézségeket, a problémákat a „balszerencsével”, a körülményekkel vagy olyan tényezőkkel magyarázzák, amelyek az irányitásukon, a hatáskörükön kivül vannak. Meggyőződésük, hogy külső erők, vagyis a körülmények hatalmában vannak.
A nagy felelősségtudattal rendelkező személyek általában optimisták, pozitivak, önállóak, magabiztosak, céltudatosak, lelkileg egészségesek, szabadnak érzik magukat (éppen azért, mert van szabadítójuk!) és egyben képesek saját életvezetésük irányitására.
A felelősségvállalást elutasitó személyek általaban dühösek, elveszettnek érzik magukat, bizonytalanok, boldogtalanok, szoronganak, céltalanok és lelkileg labilisak.
Ezen képessegek fejlesztéséhez a legfontosabb feladat, hogy tudjunk szembenézni önmagunkkal, a hibáinkkal. Fogadjuk el, hogy vannak gyengeségeink és legyünk tisztában azzal, hogy meg tudjuk változtatni ezeket. Hibázhatunk, tévedhetünk - a hibák épp azért vannak, hogy kijavithassuk őket, tanulhassunk belőlük, és ne kövessük el újra. Rilke versében, a fehér elefánttal való minduntalan körforgásban érthető ez meg a legplasztikusabban.
Érdemes elkérnünk (itt válik nagyon hangsúlyossá imaéletünk) világos célokat, tisztázni magunkban Istennel, hogy hova szeretnénk eljutni, Ő hová akar bennünket elvezetni, és a cél érdekében mi mit vagyunk hajlandóak megtenni. (Mit vagyunk hajlandóak az Úrnak átadni, endedni, hogy a Szentlélek kimunkáljon bennünk a cél eléréséhez szükséges kompetenciákat)
Keressük azon emberek társaságát, akik képesek saját életükért, küldetésükért felelősséget vállalni!
Hitünk meghatározza beállitottságunkat, viselkedésünket és ezek fogják meghatározni sikereinket vagy kudarcainkat, vagyis az egész életünket.
Folytatás holnap…
