Tibor
„Bármit mond nektek, tegyétek meg.” (János 2:5)
Ez a mondat ívódjon belénk: Jézusra mutat, aki így szólt. Figyeljünk Jézus szavára és legyünk készségesek. Legyünk szavának hallgatói és megtartói: nem mindennapi megtapasztalásaink lesznek. Attól lesz valaki Krisztus tanítványa, ha naponként beszél Jézussal és engedelmeskedik szavának. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy olvasom és hallgatom az Igét, és amit megértettem belőle, azt megvalósítom, akkor is, ha nehéznek tűnik. Ha nem olvassuk naponta a Bibliát, akkor nem vagyunk kíváncsiak szavára. Ezzel azt fejezzük ki, hogy nem érdekel az Úr szava. Mondhatjuk magunkat Jézus tanítványának, de így nem sok közünk van valójában Hozzá. Hiszen az imádságban mi szólunk felé, az Ige által pedig Ő szólít meg bennünket. Az még mindig csak egy része a Vele való kapcsolatunknak, hogy szól hozzánk, a döntő rész még ezután jön: hiszek-e Neki? Úgy cselekszem-e, ahogyan kéri? Ez az engedelmesség próbája életünkben. Jó példa erre a Bibliában a Simon Péteré, amikor Jézus azt mondta neki: Evezz a mélyre, vessétek ki a hálóitokat fogásra! (Lk 5) Nappal, egy átvirrasztott éjszaka után, amikor semmit sem fogtunk? Evezzünk a mélyre a Te szavadra? Igen, ez a feladat: Jézus szavára megtenni dolgokat, melyekben olykor nem sok ésszerűség van – emberileg. Pont ez a lényeg: ő nem emberileg gondolkodik és cselekszik, és pontosan ezt az isteni irányt akarja bemutatni nekünk. Bizalmat kér és vár tőlünk.
Engedjük, hogy naponta szóljon hozzánk és tegyük meg, amit kér. A csoda nem marad el. A segítség időben jön, mindig, a megfelelő időben.
Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem. Lyte H.
Uram! Életem nyomorúsága abból fakad, hogy nem rád hallgatok, hogy nem veszem elég komolyan szavadat. Szeretnék ezen változtatni.
Ámen
