Tibor

Nem jött még el az én órám. (János 2:4)

         Jézus szavai ezek, melyeket az édesanyjának mondott annak tényfeltáró rövid mondatára, mely szerint nincs boruk. Mindennek rendelt ideje van – olvassuk a Prédikátor könyvében. Jézus is eszerint élt és cselekedett. Ha szólunk neki és kérjük segítségét, eljön az ő ideje. Ma is így van ez. Persze látnunk kell, hogy nekünk általában azonnal kellene minden: főképpen a segítség. Add meg Uramisten, de máris… Ám tudunk-e várni? „Jó csendben várni az Úr szabadítására” – olvassuk a Szentírásban (JerSir 3:26). Akár tudunk várni, akár nem, az Úr tanítgat bennünket erre. Olykor azért nem teljesíti a kéréseinket, vagy nem akkor és nem úgy, mert szeretne megtanítani bennünket várni. Mekkora lecke ez nekünk! Elhisszük-e azt, hogy Ő tud és akar segíteni? Hogy van hatalma mindenkor közbelépni, de ha nem akkor segít, amikor szerintünk kellene, Ő akkor sem késik el.

Amikor valaminek híjával vagyunk, keressük Jézust. De megtehetjük ezt mások életét látva is. Történetünkben (Jn 2:1-11) Mária szólt Jézusnak nem az ifjú pár, nem a fiatalok szülei, akik örömszülőkből könnyen kudarcot vallókká lehettek volna. Volt valaki a lakodalomban, aki észrevette a bajt és Jézus segítségét kérte. Lehetünk egymás életének ilyen figyelmes szemlélői. Olyanok, akik nem azért nézik a másik életét, mert csámcsogni akarnak rajta, mert jól informáltak akarnak lenni, hanem mert szeretik annyira a másikat, hogy szükség esetén segítenek, vagy a legfőbb segítőhöz, Jézushoz mennek. Egymás életét imában hordozhatjuk, különösen a szükség, a nyomorúság idején. Tegyük meg, vigyük Jézus elé, ha bajt látunk és kérjük, segítse meg a bajba jutottakat.

 A hívő embert lelki embernek nevezzük. Lelkével él hitéletet, és hitével él lelki életet. A hitet nem az ész erősíti és támogatja, hanem a lélek. A lélek áld, dicsér, magasztal, szomjúhozik és kívánkozik. Ez mind Istenre vonatkozik. Az élet teljessége Isten! A hitben, az Istenbe vetett hitben van tartalom, értelem és megelégedés. Isten nélkül üres az élet. (Udvarnoki Béla)

Uram, bocsásd meg türelmetlenségemet, mely gyakran jelentkezik. Ritkán tudok rád helyesen várni. Én is olyan vagyok, mint bárki más: azonnal szeretnék mindent, de tudom, hogy nem ez válik a javamra. Ezért nyugtat meg az a tudat, hogy Te akkor is munkálkodsz, amikor én azt hiszem, késlekedsz, vagy nem is teszel semmit. Köszönöm, hogy benned bízhatom.

 Ámen