Tibor
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. (János 2:1-2)
Az igeszakaszunkban szereplő lakodalom különös momentuma, hogy meghívták Jézust. Jézus egy lakodalomban? Talán vannak, akik meg is lepődnek a gondolaton. Pedig nem kellene. Igenis döntő kérdés: meghívjuk-e Jézust életünk eseményei kapcsán? Kérjük-e, hogy velünk örüljön? Akarjuk-e vele megosztani az örömeinket? Hívjuk-e a bánat, a szenvedés idején? Bárhogyan alakul az életünk, hívhatjuk Őt. Rajtunk múlik.
Egyik énekünk olyan szépen fogalmaz: Ó, Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Ez az ének is kifejezi, hogy Jézus szeretne részese lenni életünknek. Ha engedjük, ha hívjuk, ha kérjük.
Gondoljuk végig: legutóbb milyen nagy öröm ért bennünket? Hívtuk-e Jézust? Szóltunk-e Neki, hogy legyen jelen, vagy elfelejtkeztünk ismét Róla?
Krisztus eledele az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Reá.
Köszönöm Úr Jézus, hogy téged behívhattalak az életembe, és jelen vagy örömeimben éppen úgy, mint nehézségeim idején. Mindig számítok Rád. Nélküled nem kell semmi.
Ámen
