Tibor
Mindennek megszabott ideje van. (Prédikátor 3:1)
Ez az Ige sokak számára talán jobban hangzik a régi fordítás szerint: mindennek rendelt ideje van. Bármelyiket kedveljük jobban, mindkettőből hiányzik az alany, vagyis az a személy, aki megszab, vagy éppen elrendel bizonyos dolgokat. A hívő ember számára egy pillanatig sem kérdéses, hogy ez a valaki az élő Isten. Ha így tekintünk erre az Igére, máris nyugalom költözhet a szívünkbe, Isten szab meg bizonyos dolgokat életünkben. Életünk idejét is ő szabja meg.
Könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük – írja a zsoltáros (Zsolt 139:16).
Nekem a közelmúltban ez az Ige akkor érintette meg igazán a szívemet, amikor valamit nagyon siettettem volna, de az Úr másképpen gondolta. Türelmet tanultam és azt, hogy az Úr munkálkodik akkor is, amikor én ebben kicsit is kételkedem. Az Ő órája másképpen jár. Mindennek megszabott ideje van.
Nekem már lelki békét ad ez az Ige. Istennek terminusai vannak, ha azokat nem is jelenti ki mindig. Kegyelem, amikor megmondja, hogy még negyven nap és eljön a pusztulás, de kegyelem az is, amikor csak annyit mond: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.
Uram, Te soha nem sietsz, és mégsem késel el sehonnan. Köszönöm ezt a tudatot, mely boldoggá tesz engem.
Ámen
