Tibor
Krisztusi indulat
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2,5-11)
Samuel Morse a távíró feltalálója hívő keresztyén volt. Az első üzenet, melyet távíróján továbbított ez volt: „Íme, mily nagy dolgot cselekedett Isten.” Találmányát nem a maga bölcsességének tulajdonította, hanem Isten Szent Lelke ihletésének. Amikor New Yorkban leleplezték a szobrát és felkérték ünnepi beszédének elmondására a 115. zsoltár 1. versével kezdte: „Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget”.
Benned milyen indulat van? Te kinek adsz dicsőséget az életedben? Még mindig magadnak adod az elismerést, vagy már eljutottál oda, hogy mindenért a dicsőség és a hála az Úré? Ami nem szolgálja Isten dicsőségét, nem lehet az embernek áldására sem!
Uram, bocsásd meg, ha meglopom dicsőségedet. Bűn ez részemről, hiszen minden a Tied és Tőled van, ezért bármit is végzel el rajtam keresztül, Tied a dicsőség érte. Adj nekem ilyen alázatos szívet, mely folyamatosan Reád tekint és Téged dicsér. Ámen
