Tibor
Isteni őrségben 3.
„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Hab 2,1)
Nem akárki lehet őr. Hiszen nagy a felelőssége, mert nagyon sok jelenlegi és jövőbeni élet van rá bízva. Az őr kiválasztott. Nem önmagától lesz valaki őr, hanem a feljebbvalója bízza meg a feladattal. Ezt a kiválasztást az ember egészen világosan megérti. Lehet, hogy folyamatosan alakul ki benne a kiválasztottság tudata, mint Habakukban a felismerés, hogy hol a helye. Ha magunkba tudunk szállni, látjuk a feladatot, akkor kiválasztottak vagyunk. Úgy kell a másik emberre tekinteni, mint Isten kiválasztottjára. A kiválasztással szemben kétirányú a felelősség: 1. A küldő felé: elfogadni a parancsot, nem visszakozni, mert akkor soha nem nyugszol meg, és soha nem leszel a helyeden. Lehet, hogy Isten, aki a kövekből is tud fiakat teremteni, mást tesz a helyedre, de te akkor tudsz csak, még a legnagyobb próbákban is békés lenni, ha elfogadtad a kiválasztottságod küldetését, ha ettől a naptól elfoglalod a helyed a bástyán; 2. Magunk felé: méltó élet. A kiválasztottsághoz méltónak kell lenni. A bástyán látnak azok, akiket védelmezünk: jobban figyelik a templomba, hittanra, kátéra járó embereket, mint a hitetleneket és sokszor számon is kérnek bennünket. Ezért tehát élj Krisztushoz méltó életet, az Ő parancsát teljesítve minden nap, hisz ne feledd: aki csak félig az Istené, az egészen az Ördögé.
Uram, köszönöm kiválasztottságomat és az azzal járó feladatot, felelősséget. Erősíts naponta, hogy hozzád méltóan tudjak élni és szolgálni!
Ámen
