Tibor
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsoltárok 90,1b)
Ha Istenben élek, Ő az én hajlékom, akkor Ő menedéket nyújt nekem. Menedékhely Isten, ahova a veszedelem idején elrejthetem magam. Így szólt az Úr Mózeshez: „Íme, van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.” (2Móz 33,21-22) Veszedelmek idején így nyújt menedéket az Úr nekem is. Én az erőtlen ember rá vagyok utalva teljesen Istenre. Hogy is ne lennék. Még a féreg is oltalmat keres a veszedelem ellen. A madár a lombok között húzza meg magát, a róka az odújába menekül. Akkor nekünk ne lenne menedékünk, amit nekünk készítettek? Ez a menedék nem téglából van, nem márványpalota, hanem maga az élő Isten. Jézus Krisztus a kőszikla! Ő az én oltalmam, segítségem, azért benne bízom! Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.
Köszönöm Uram az általad kínált biztonságot. Semmihez nem fogható az.
Ámen
