Tibor

2014.12.13 09:22

A Szabadító

 

Alapige: Gal. 5.1. -13.

"Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilár­dan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.

Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság ne­hogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak!"

Nem az a szabadság, hogy azt teszek, amit akarok, különösen mivel ez le­hetetlen is, ha mindenkire gondolunk. Nincs olyan, hogy bármit teszek követ­kezmények nélkül. Következménye mindennek van.

Mit jelent akkor a szabadság a Biblia szerint? Azt jelenti, hogy a lényünk­től idegen erőktől függetlenné válik az ember. A Biblia szabadságon azt érti, hogy a lényünktől idegen, de minket megkötöző erőktől szabaddá lesz valaki, és örömében, hálából a Szabadítójának elkötelezi magát.

Mindnyájan tudjuk, hogy a Szentírás azt tanítja, hogy Isten az embert az önmagával való közösségre teremtette. Az ember mindenestől teremtő Istené­től függött, így megvolt mindene, így életnek volt nevezhető a léte. Egyetlen szó­val kifejezve: boldog volt. Aztán egy idő után azt mondta: ne szóljon bele Isten a dolgaimba, majd én egyedül. Mivel Isten nem erőszakos, ezt lehetővé tette. Amikor azonban az ember Istentől függetlenítette magát, rabjává vált az addig számára ismeretlen sötét erőknek. Azóta pusztítjuk magunkat és egymást, és ez így van a személyes életünkben is, világviszonylatban is, és ráadásul nem tudjuk abbahagyni.

Az ú. n. szabad akarat: mese. Ha lenne ilyen, akkor nem lennének például szenve­délybetegek, és nem esnének vissza olyan sokan különböző elvonókúrák után is.

Itt szólal meg a Szentírás örömhíre: Jézus Krisztus ezért jött, hogy meg­szabadulhassunk ezektől a lényünktől idegen, minket pusztító, számunkra le­győzhetetlen erőktől. Hogy újra szárnyalhasson az ember, hogy önmaga fölé emelkedhessék, hogy azzá váljék, akinek Isten elgondolta, akinek Isten terem­tette. Jézusnak még a neve is erre utal, hogy Ő szabadítónak jött, mert neve pontosan ezt jelenti: Szabadító, Megmentő, Megváltó.

De ki is az a Krisztus Jézus?

Íme néhány isteni, néhány emberi tulajdonsága:

Érdekes, hogy a Zsidókhoz írott levél kihangsúlyozza Jézus Istenfiúságát, mint a legnagyobb igazságok egyikét. Jézus Isten fia, Ő Isten.

 „.. fiú adatik nekünk ...” Egy isteni Fiú. Ez egyedülálló! Eljön az emberekhez és megfeddi őket bűneik miatt. Azt mondja az embereknek, hogy meg kell térniük, ők azonban nem térnek meg. Azt mondja, hogy mi betegek vagyunk és Ő az orvos. Azt mondja, hogy mi bűnösök vagyunk és Ő a Megváltó. Azt mondja, hogy mi bárányok vagyunk és Ő a jó pásztor.

Ezt mondja Ézsaiás: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz.” Ez a gyermek, aki uralkodni fog, egy tökéletes uralkodó, mert Ő Isten, egy hatalmas Isten. Ezután Ézsaiás felsorolja az Ő neveit. Ezek az Immánuel név kibővített változatai. Minden Ézsaiás által felsorolt név utal Jézus istenségére és emberi voltára is. „... így fogják nevezni: Csodálatos (isteni jellemző) Tanácsos (emberi jellemző), Erős Isten, (ez azt jelenti, hogy isteni hős. A Hős emberi tulajdonság, az Isten név az Ő istenségét fejezi ki),

Örökkévaló Atya (Atya – emberi, Örökkévaló – isteni tulajdonság), Békesség Fejedelme! Ezeknek a neveknek mindegyike nagyon jól kifejezi ennek a gyermeknek, és egyben királynak a kétféle természetét. Ő egy gyermek, aki született, és egyben a Fiú, aki adatott. „… így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Az Úr Jézusnak mindegyik neve kifejezi az uralkodásra, kormányzásra való alkalmasságát.

 „Csodálatos Tanácsos.” Csodálatos a múltban, a jelenben és a jövőben is. Ő csodálatos a múltban, mert neki nem volt kezdete. Csodálatos volt születésében, szolgálatában, halálában, feltámadásában és mennybemenetelében egyaránt. A mi Urunk természetfeletti! Egy természetfeletti tanácsos. Nem szép dolog egy ilyen tanácsos jelenlétében élni? Az élet próbatételeiben Ő a mi tanácsadónk. Amikor egy sírnál állunk, mindig könnyek szöknek a szemünkbe, de mélyen a bensőnkben érezzük, hogy van valaki, aki továbbvezet, tanácsot és útmutatást tud adni. Minden tragikus pillanatban felmerülő kérdésben nyújt számunkra valamit, ami megtart, erőt és tanácsot ad. Ő nem valami, hanem Valaki, egy személy. Jézusnak nincs szüksége parlamenti tanácsadóra! Ő a természetfeletti Tanácsos.
Istensége, az Ő egyedülállósága a keresztyén tanítás egyik alappillére. A keresztyének nem élhetnek poligámiában, mi egyedül csak Jézust imádhatjuk. „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” - számunkra csak egy út van!

De akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad. - Ez volt Jézus programja. Ezért van karácsony, nagypéntek, húsvét, pünkösd, hogy a Szabadító felkínálja ezt a lehetőséget az embernek, és aki az Isten elle­ni lázadás tehetetlen rabjává vált, újra képes legyen Isten akarata szerint élni, hogy a lényével megegyező erők munkálkodjanak benne. Hogy azzá legyen, aki lénye szerint igazán az, hogy azzá váljék, akinek Isten megteremtette.

Különös élmény volt számomra, amikor az iszákos-mentő misszióban szolgáltam, amikor először hallottam egy szabadult alkoholistá­tól azt (amit azután többféle változatban sokszor hallottam), amikor kitörő öröm­mel számolt be arról, hogy most már szabad nem-innom. Először furcsán hang­zott ez nekem, de láttam, hogy milyen bilincs egy szenvedély egy emberen, ho­gyan szeretnének szabadulni sokan, de nem tudnak a saját erejükből, csak ami­kor átélik Jézus Krisztussal kapcsolatba kerülve, hitetlenből hívővé válva, hogy lehet szabadulni. Átéli, hogy ott isznak mellette, és őt nem izgatja, nem kíván­ja. Azelőtt, ha a szagát megérezte már, ellenállhatatlan kényszer vitte a pohár­hoz,  nagyképűsködött: akkor teszem le, amikor akarom, de nem tudta leten­ni. - Most elmondhatja: szabad nem innom.

Aztán a lelkigondozás során ezt sokféle változatban tapasztaltam, amikor emberek elmondták, hogyan kötözi meg őket valamilyen félelem, netán valamilyen betegség, és Jézus Krisz­tus kioldozta őket a félelmükből, és ők egészen rábízták magukat, és megsza­badultak minden fóbiától, szorongástól. Néhány hónap múlva találkoztunk, és ragyogó arccal mondták: eltűnt a gyötrő félelem. Már nem kötözi meg. Szabad nem-félnem. Egyikük így mondta: minden okom megvan nem-félni. Megint furcsa fogalmazás, de a lényeget kifejezi.

Amikor valakit megkötöz a harag, és szinte éjjel-nappal a bosszút tervezi, miközben tudja, hogy nem tud bosszút állni, de nem tud szabadulni a tehetet­len haragtól, ez szívja az energiáját, örömét -, és egy beszélgetés végén szíve szerint megbocsát, felszabadul. Elmondja: szabad vagyok.

És hogyan telik el ez a néhány évtized, amit Istentől kapunk itt ezen a földön? Vajon láthatják-e rajtunk mások is, netalán az otthoniak, a gyermekeink is, an­nak az örömét, amit a magát Isten mellett elkötelezett ember él át, ahogy hul­lanak le róla a rossz szokások, kényszer-gondolatok, bűnök bilincsei, és egyre szabadabb lesz arra, hogy valóban üres edény legyen, amit Isten megtölt úgy, hogy túlcsordul, és másoknak is tudunk adni olyan értékeket, amiket mi is úgy kapunk. Nem a magunk rossz kedvét, fáradtságát, kételyeit adjuk tovább, ha­nem Istentől kapott mennyei értékeket.

Szeretnénk-e valóban azzá válni, akivé lennünk kell Isten akarata szerint? Szeretnénk oda megérkezni, ahol Jézus Krisztus helyet készített a benne hívőknek? Szeretnénk a testben hátralevő időnket, meg az örökkévalóságot is Jézus Krisztussal eltölteni? Hozzá szorosan odakötődve, tőle teljesen és min­denben függve, a vele szoros lelki közösségben, abban az igazi szabadságban, amit Isten az övéinek kínál.

Ehhez az igazi szabadsághoz adjon erőt a mi szabadító Istenünk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy Szabadítónak jöttél. Egyedül Te látod igazán, mi-minden kötöz bennünket, és tudod, hogy mi­lyen tehetetlenek vagyunk a kötelékeinkkel szemben.

Könyörülj rajtunk, és tedd világossá számunkra is, hogy mire nem vagyunk szabadok, mitől nem vagyunk még szabadok. Segíts el minket az Isten gyer­mekeinek dicsőséges szabadságára.

Kérünk, szabadíts meg attól, hogy félünk elkötelezni magunkat Neked. Sze­retnénk dicsőíteni azzal, hogy feltétel nélkül bízunk Benned. Tudjuk, hogy sen­ki nem szeret minket úgy, mint ahogy Te. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja az ő barátaiért. És Te az életedet adtad értünk ak­kor, amikor még ellenségeid voltunk.

Kérünk, Urunk, szabadíts meg minden hitetlenségtől. Engedd, hogy öröm­mel tudjunk engedelmeskedni Neked.

Könyörgünk Hozzád mindazokért, akik nélkülöznek, a nyomorúságban lé­vőkért, munka nélkül, otthon nélkül, barát és testvér nélkül élőkért. 

Könyör­günk a gyűlölködőkért. Teremts békességet.

Könyörgünk, készíts a mi népünknek jövőt és lelki felébredést. Könyörgünk országunkért, és annak vezetőiért. Adj nekik Tőled való bölcsességet, és végy körül minket a Te védelmeddel, sokféle támadás közepette.

Kérünk Téged, akár hisz benned valaki, akár nem, hadd valósuljon meg éle­tében, ha felelős helyre állítottad, a Te akaratod. Köszönjük, hogy Te ezt is el tu­dod végezni.

Köszönjük, hogy Rád bízhatjuk mindnyájan a legszemélyesebb dolgainkat, a hetünket, a következő óráinkat, és kérhetünk Tőled nagy csodákat, nagy szabadításokat, nagy gyógyulásokat is.

Segíts most ebben a csendben ezzel a hittel imádkozni.

Ámen