Tibor
Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma… (ApCsel 6:1)
Ne legyenek irreális elvárásaink senkivel szemben! Még egy lelkésszel szemben sem. Egyetlen lelkész sem tud növekedést adni. Ha elhívott, csak ültetni, meg öntözni tud Isten szolgája. Növekedést adni egyik sem. Ezzel természetesen egyetlen lelkészről sem szeretném levenni a felelősség súlyát, csupán a makacs tényekre szeretném felhívni a figyelmet. Isten Igéjének tényére. Sokat tud fáradozni egy lelkész Isten ügyéért, mégsem biztos, hogy bármilyen látszata is van. Évtizeddel ezelőtt hallottam egy lelkészről, aki elment nagy hévvel, missziói lelkülettel, odaszántsággal egy gyülekezetbe, ahol igen sokan jártak templomba. Éjt nappallá téve szolgálta az Urat. Hirdette az Igét, kereste és hívta az embereket az Úrhoz. Pár év múlva a fiatal lelkész elgyötörten, lelkileg belefáradva, megkeseredve mondta többeknek: Nem tér a nép! A gyülekezet ezek után szétszéledt. Meg kellett tapasztalja a Szentírás nagy igazságát: hiába az ültetés, az öntözés minden buzgalmával, ha az Úr nem ad növekedést.
Egy másik példát is írok: Luther Mártonról, a nagy reformátorról maradt fenn a történet, mely szerint túl volt már a 95 hittétele kifüggesztésén és elkezdtek gyűlni a viharfelhők a feje fölött, amikor az egyik alkalommal sörözgetett barátai között, és valaki szóvá tette a következőket: Jobb lenne, ha nem iszogatna, hanem terjesztené a Biblia üzenetét. Ő pedig azt mondta: Nézd, én itt ülök és sörözgetek, az Úr pedig most is munkálkodik és terjed az Ige, növekszik az Isten országa, ha kell, akkor nélkülem is. A reformáció pedig elterjedt Európa szerte meglehetősen hamar.
Az előbbi két történetnek természetesen nem az az üzenete, hogy a sörözgetés jobb megoldás, mint az odaszánt, buzgó szolgálata Urunknak. Azt viszont üzeni, hogy a növekedést tényleg nem az ember csinálja, hanem az Úr adja. Az ő kezében, hatalmában van nemcsak a növények növekedése, hanem bizony a gyülekezeteké is.
Nem propaganda, hanem lélekmentés, nem személyi kultusz, hanem az élő Jézus dicsősége az egyetlen célja azok munkájának, akik tanítványai a názáreti Jézusnak. (Kroecker)
Igen, használni akar bennünket az Úr ebben a folyamatban, de helyesen kell látnunk a saját szerepünket éppen úgy, mint az Úrét! Tabes aut Fructus (sorvadás vagy gyümölcshozás)
Bocsásd meg Uram, hogy olykor a gyülekezet növekedése kapcsán emberektől várunk sokat, túlságosan sokat. Persze ezek az emberek általában nem mi vagyunk, hanem a lelkészünk, a gyülekezet gondnoka, presbiterei. Tedd helyre bennem a dolgot és add, hogy tudjak imádkozni a Te ügyedben fáradozókért és tegyem oda én is magam oly módon, ahogyan az Neked tetszik Uram.
Ámen
