Tibor
Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. (ApCsel 3:1)
Kissé meg is lephet bennünket mai igénk. Péter és János, vagyis kettő az apostolok közül templomba megy. Mi ebben a meglepő? Az, hogy Jézus két tanítványa, akik éveket töltöttek Jézus mellett, akik vették a Szentlelket, templomba mennek. Tarthatták volna magukat olyan érett hívőnek, akiknek már templomba járásra sincs szükségük. Nem így gondolkodtak. Ők nem. De vajon mi, hogy gondolkodunk erről? Ha az apostolok templomba járó emberek voltak, akkor a mai Jézus-követők sem tehetnek másképpen. Milyen gyakran megyünk el gyülekezetünk alkalmaira? Egyáltalán tagjai, aktív tagjai vagyunk valamelyik gyülekezetnek? Vagy csak kívülről bölcselkedünk, minősítgetünk, véleményt formálunk? Vizsgáld meg templomba járási szokásaidat, és ha az eredmény nincs az Úr tetszésére, akkor változtass rajta. Az imádság nem pótolja a tettet, az imádság viszont olyan cselekmény, amit semmi más nem helyettesíthet.
Uram Jézus! Köszönöm, hogy sok tanítványodhoz hasonlóan én is rendszeres templomba járó lehetek. Áldásaidat nekem is készíted és át is veszem, amikor ott vagyok az istentiszteleteken. Ámen
