Tibor
Kérjetek és adatik… (Máté 7:7)
Spurgeon, a nagy prédikátor mondta: „Hallottam egyszer egy istenfélő emberről, hogy az egyik nap egy elveszett kulcs miatt imádkozott Istenhez. Aki ezt nekem újságolta, meglepetését fejezte ki amiatt, hogy az ember még egy elveszett kulcsért is imádkozhat Isten előtt. De biztosítottam őt, hogy én is így szoktam imádkozni. Tényleg, lehet imádkozni egy kulcs miatt is? Igen. Kérlek, mondd meg nekem, hogy milyen nagynak kell lennie valaminek ahhoz, hogy imádkozzunk miatta? Ha bizonyos méretet határoznánk meg, akkor annak benne kellene lennie a Bibliában, és meg kellene tanulnunk az imádság matematikáját. Vajon az áll a Bibliában, hogy ha valamilyen tárgy ennyi és ennyi centiméteres, akkor imádkozhatunk érte, de ha egy negyed centiméternyivel rövidebb, akkor ne imádkozzunk érte? Ha nem imádkozhatunk a kis ügyek miatt, akkor félelmetes helyzetbe kerülünk, mert a kis kérdések okozzák nekünk a nagy aggodalmakat. Ha nem imádkozhatunk kicsiny ügyeinkben, akkor nagyon nyomorultak vagyunk.”
Ezt az ígéretet az Úr Jézus Krisztus által kaptuk. Nagy és gazdag tartalmú ígéret ez. Igen gazdag, hiszen minden benne van. Jézus tudja, hogy lelkileg-testileg mire van szükségünk. Tudja azt is, mi minden kell ahhoz, hogy harcunkat az ördöggel, a világgal, testünkkel és vérünkkel győzelmesen megvivhassuk. Azt is tudja, hogy kinek-kinek hivatásában, foglalkozásában mire van szüksége. A Bibliában azt olvassuk, hogy vannak olyan emberek, akik – jóllehet Isten gyermekei akarnak lenni – az imádkozást elhanyagolják. Így persze sohasem tesznek szert imatapasztalatokra. „Nincsen semmitek, mert nem kéritek.” (Jakab 4, 2.) Ma is vannak testvérek, akik abban a hiedelembe vannak, hogy imájuk azért nem talál meghallgatásra, mert szeretetük nagyon csekély, hitük túl gyenge, és ismeretük igen fogyatékos. Pedig ez nagy tévedés. Ha Isten igéretei csak a hitben erősek és előrehaladottak, valamint csak az ismeretben gazdagok és a „szeretettől lángoló lelkek” számára lennének érvényesek, mi lenne akkor a gyengékkel, akik még a hitélet kezdetén vannak? Éppen a gyengéknek van szükségük elsősorban az isteni adományokra, hogy minden tekintetben megnövekedjenek a Jézus Krisztusban. Rosszul kér az, aki amit kapna, önző kívánságai kielégítésére fordítaná. (Jakab 4, 3.) Ha valaki az imádságban kért adományok által ó-emberét akarja táplálni, és szíve gőgjét erősíti, hát rosszul kér, és ezért semmit sem kap. Tehát mindent, amit imádságban kérünk, Isten dicsőségére kell kérnünk, és Isten dicsőségére kell fordítanunk. Ha a hitben, szeretetben, alázatosságban növekszünk, és a benső emberben gyarapodunk, az mind mennyei Atyánk dicsőségére szolgál. Sohasem a magunk, hanem mindig az Isten dicsőségét kell keresnünk.
Vannak, akik nem is várnak arra, hogy megkapják azt, amit kértek, mivel tudják, hogy úgysem érdemlik meg. De mit is érdemlünk mi Istentől? Semmit, csak az örök kárhozatot! Ha egy bűnös ember a mennybe akar jutni, sohasem juthat oda saját jócselekedetei révén, hanem csakis Jézus Krisztus által.
Így van ez az imádsággal is. Úgy kell Istenhez közelednünk, mint akik Jézusban hiszük. Mi háttérbe húzódunk, Jézust helyezzük előtérbe és Jézus érdemét Isten elé tartjuk: ez a Krisztus Jézus nevében való imádkozás. Egyedül az Úr Jézus méltó arra, hogy Istentől ajándékot kapjon. Amit az ember Istentől kér, azt Isten először az Úr Jézusnak adja. Ezért kell az imádkozó embernek az Úr Jézushoz fordulni! Isten kész bennünket meghallgatni, de hogy mikor és milyen körümények között, azt bízzuk Reá. Nincs olyan kicsinek tűnő dolog, amit ne vihetnénk az Úr elé. Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlennek tűnő dolog is lehetséges lesz.
Istenem! Mennyire megnyugtat, hogy Hozzád bármikor, bármivel fordulhatok, hogy nincs semmi, ami ne érdekelne Téged velem kapcsolatban. Köszönöm, hogy ennek tudatában bízhatom benned.
Ámen
