Tibor

Karácsonyi gondolatok

"Ahogyan a naptári év
január 1-től december
31-ig, vagyis újévtől -
óesztendő napjáig tart,
úgy az egyházi év az advent
első vasárnapjától a következő
év adventje előtti vasárnapig tart.
Idén november 30-ra esett az advent
első vasárnapja. Ilyenkor szokták
meggyújtani az adventi koszorún az első
gyertyát, majd hétről-hétre egy-egy újabb
gyertyát, e jelképes cselekménnyel is
jelezve, hogy egyre közelebb az Úr Jézus
születésnapja, a karácsony ünnepe és -
amint az egyházi éneket idézzük -
„megszületett megváltója a bűnös
világnak”, valamint „szívesen várt vendég
legyen lelkünk Messiása!”
Az ünnep neve, a „karácsony” kifejezés a
latin „incarnatio” ejtsd: inkarnáció) azaz
testet-öltés szóból jött át a magyar
nyelvbe, szláv közvetítéssel. Jézus neve
Szabadítót, Üdvözítőt jelent; Ő a Messiás,
magyarul Isten Felkentje, görögül (hiszen
ez az Új Szövetség eredeti nyelve) Jézus
a Krisztus.
Advent=Eljövetel, érkezés. Adventus
Domini = Az Úr érkezése.
Az advent tehát egybeforr a Messiás
alakjával, „aki az Úr nevében jön”. Az
Újszövetség arról tesz bizonyságot, hogy
az első advent Jézus születésével
megtörtént, azaz beteljesült az évezredes
messiási várakozás, amint Péter apostol
mondja Jézusnak, aki ezért a felismerésért
boldognak nevezi őt: „Te vagy a
Krisztus, az élő Isten a!”
Ugyanakkor az
advent a végidőkről szóló, vagyis
eszkhatologikus kategória is. Ez az
úgynevezett Második advent a mennyben
lévő Jézus Krisztus visszajövetelét jelenti,
az Apostoli Hitvallás szavaival: „fölment a
mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten
jobbján; onnan jön el ítélni élőket és
holtakat”. Erre irányul a keresztény
reménység, ez ad értelmet és távlatot a
hitnek és az istentiszteletnek, az
úrvacsorának és az emberi szenvedésnek
a múló időben. Ezzel az eljövetellel
számolni kell, érte imádkozni kell: „Jöjjön
el a Te országod!”, hogy ha eljön, készen
találjon. Ámósz prófétával szólva:”
Készülj az Úr elé, készülj Istened elé!”.
Időpontját nem tudhatja halandó, még az
angyalok sem, egyedül csak az Atya,
mondja Jézus. Ezért kár spekulálni, nem
érdemes találgatni, csak készülni rá.
A keresztény élet jellemzője, hogy arra
felé tájékozódik, ahol Isten egyetemes
uralma megvalósul. Reménységünk
alapja nem valami utópia, nem emberi
erőfeszítés eredménye, hanem az Isten
által elkészített tökéletes élet és boldogság,
a szenvedő után
egy tökéletes világban.
Második eljövetele a
végső beteljesedés.
Addig is, amíg megtörténik, a
mindenkori nemzedékek feladata
a két eljövetel (születése és
visszajövetele) közötti időben az, hogy
„készítsünk az Úrnak engedelmes
népet”. Miközben angyalseregektől
övezve érkezett újszülöttként a szállást
adni képtelen világba, a betlehemi
éjszakába, hogy Úrrá és Krisztussá tegye
őt az Isten, Őt a megfeszítettet, aközben
tudjuk, hogy nagy hatalommal és
dicsőséggel jön el az ég felhőin s „minden
szem meglátja!”
Az Egyházi Év tehát az adventikarácsonyi
ünnepkörrel kezdődik. Végigkíséri
lépteinket apró gyermekkortól
életünk végéig, amikor e földi élettől
megválva a Krisztus érdeméért az örök
karácsonyban lehet részünk az eljövendő
világon, ahol „nem éheznek és nem
szomjaznak többé, nem házasodnak és
férjhez sem mennek, nem lesz könny, sem
gyász, sem fájdalom, sem elválás,”
hanem Isten megváltott gyermekei
olyanok lesznek, mint az angyalok.
Igyekezzünk, készüljünk, hogy mi is ott
lehessünk!
E gondolatokkal kívánok mindenkinek
Áldott Adventet, Boldog Karácsonyt!"
Fazakas László
Tiszaigari Református Lelkipásztor
Készíts ingyenes honlapot Webnode