Tibor
Imádság
„Imádkozzatok értünk…” (2Thessz 3,1)
Talán emlékszünk a híradásra, 2015. április 2-án, nagycsütörtökön reggel egy szélsőséges terrorszervezet fegyveresei a kenyai egyetem kollégiumának szobáiban felriasztották, és egymás után megkérdezték a diákokat, ki keresztyén közöttük. Aki ezt megvallotta, azt ott a helyszínen agyonlőtték, a többiekkel később végeztek, összesen 142 fiatal életét kioltva. Pár óra múlva pedig az egyik terrorista felhívta az egyik apát, és közölte: épp most lőtte le a 21 éves lányát.
Mit kér Pál apostol? Imádkozzatok értünk! Igen, sokszor hallottuk már, hogy az apostolnak milyen szenvedéseket kellett elviselnie szolgálatai során. Hányszor elzavarták, bántalmazták, megalázták. Igen, tudjuk: börtön és bilincs… Ha az ő szájából, tollából halljuk: imádkozzatok értünk -, talán már meg sem halljuk. Megszokott szófordulat, semmi egyéb.
De gondoljunk erre a 142 fiatalra, tizen-huszonévesekre, akik egy reggel arra ébrednek, hogy sorra kérdezik őket, és ha Krisztus nevét ki merik mondani, kivégzik őket. Utolsó mondatuk ez a világ felé: imádkozzatok értünk.Talán újra jobban át tudjuk élni a szavak súlyát, talán eszünkbe jut, hogy amikor legközelebb a kényelmes karosszékben hátradőlve, félelem és kényszer érzete nélkül kinyitjuk a Bibliát; amikor fenyegetettség érzete nélkül útnak indulunk a templom felé, talán eszünkbe jut, hogy másokért is mondjunk egy közbenjáró imádságot. Azokért az ismeretlenekért, akik talán ugyanabban az órában szabadságukkal vagy életükkel fizetnek az evangélium ügyéért. Az apostol is sok esetben olyan embereket kér, buzdít, ösztönöz, kikkel személyes kapcsolata soha nem volt, egyetlen dolog köti őket össze: hogy ugyannak a Krisztusnak a nevében hisznek, ugyanazt az evangéliumot szolgálják.
Legyünk nyitott szemmel és lélekkel: a közbenjáró imádság nem elcsépelt szólam csupán. Ha olyan sok dolgunk van, hogy nem érünk rá imádkozni, akkor bizonyosak lehetünk, hogy jobban elfoglaljuk magunkat, mint ahogy azt Isten jónak látja.
Uram, köszönöm, hogy Krisztus testében nekem is feladatot, szolgálatot adsz. Sokszor szégyenletesen önző és szűkkeblű minden könyörgésem, jó, ha önmagamon túl szeretteim és gyülekezetem beleférnek. Köszönöm, hogy szemem elé hozod azokat az ismeretlen hittestvéreket is, kik a Krisztus-testen belül szintén Benned élnek, s akik nevedért vállalják a szenvedést ma is. Imádkozom értük! Ámen.