Tibor
Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk.” /1Királyok 17:12/
Olyan az emberi élet, mint a mobil telefon. Egyszer lemerül, ha nem dugjuk rá a hálózatra, akkor egy ideig talán megy, tudjuk használni, de egy idő múlva lemerül. Ilyen az emberi élet is, az Isten nélkül megy egy darabig, aztán elkezdenek fogyni a dolgok, az erő, a bizalom, a szeretet, a pozitív jövőbelátás, és lassan kiégünk és lemerülünk. Ezért is kell mindennap rácsatlakozni az Úristen töltőjére, ez nem más, mint a naponkénti kapcsolat, az igeolvasás és az imádkozás. A mobilhoz sem kell már vezeték, ugyanígy az imádkozás is vezeték nélküli kapcsolat az Istennel. Egy-egy elcsendesedéskor a kifogyott erő, hit, türelem, bizalom fel tud töltődni. Az ember erőssé tud válni. A zsidók nem összeteszik a kezüket imádkozáskor, hanem az égre emelik, széttárva, ez azt jelképezi, hogy kérik az Istent, hogy kiüresedett életüket töltse meg azzal, amivel Ő jónak látja. Nekünk is ezt kell tenni naponként, felajánlani kiüresedett sokszor már-már megrepedt cserépedény életünket, hogy az Isten megtöltse mindazzal, amire szükségünk van.
Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)
Uram, Mennyei Atyám!
Te jól ismersz engem. Ismered életemet, lelkem állapotát, időnkénti lemerültségemet. Hozzád jövök feltöltődni, hogy használni tudj.
Ámen