Tibor
Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk.” /1Királyok 17:12/
Elfogy egyszer a kezdeti lelkesedés, nem lesz szeretet, hanem elfogyva gyűlöletet hagy maga után. Elfogy a pénz és azzal együtt a béke is, ha csökken az életszínvonal, akkor jön a lázadás, a háborúság. De elfogy az igazi barátság is oly sokszor, mert kifogy belőle a Pál apostolnál olvasott szeretet (1Kor 13). Fogy, fogy, fogy. De fogy az erő is az emberből, az évek múlásával, lassan gyengébb, öregebb, fáradtabb lesz. De fogy a bizalom is: bizalom az Isten felé, és az emberek felé. Megrendül a hit, mert sok a próba és könnyebb feladni, mint utántölteni, megerősödni benne. De vannak olyan személyek, akik mellett kiálltunk, akikben megbíztunk, de jöttek olyan idők, melyek megpróbáltak minket és megrendült a bizalmunk, a szeretetünk, a segítő jobbunkat inkább visszahúzzuk, ha látjuk őt. Mert elfogyott a türelem, a bizalom, és talán a hit is. A Biblia számtalan ilyen esetről ír, minden ember életében eljön az az időszak, hogy elfogynak életében bizonyos dolgok. Legyenek azok testiek, kézzel foghatóak, és lelkiek, érzelmi dolgok is. Még a legjobbak is meglankadnak, elfáradnak, belefáradnak az életbe. Hányszor érezzük ezt mi is...
Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.
Uram, Mennyei Atyám!
Mennyi-mennyi minden fogy körülöttem, de a Te kegyelmed, irgalmad, szereteted nem fogy el soha. Köszönöm az ebben található megnyugvást.
Ámen
