Tibor
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” 1Kor 15,19-20
Örüljünk annak a világos beszédnek, amit Isten adott nekünk, ahogy Ő elmondta, hogy mi vár ránk. Adjunk ezért hálát. Pál apostol azt is mondja: „Vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel." (1Thessz 4,18) Olyan vigasztalanok tudunk lenni, mert nem tudjuk azt, hogy mi következik. De ha ezeket a beszédeket ismerjük, tudjuk, hogy mi vár ránk, az vigasztalás lesz. De milyen nagy vigasztalás! Amit Ő, az Isten jelentett ki, nem emberi bölcsesség hitegető beszéde. Krisztus feltámadt, és zsengéje lett azoknak, akik fel fognak támadni. Kérdés az, hogy melyik oldalon leszünk akkor, amikor majd elhangzik a harsonaszó, amikor majd a feltámadás bekövetkezik. Mindenki tudja saját magáról, hogy hova tartozik, kihez tartozik, kié a szíve, az élete. Mert aki Jézushoz tartozik, sorsa Hozzá kötött, az Vele lesz az örök életben, de ha nem adta oda életét Jézusnak, sorsa: a kárhozat.
Ó, Uram, olyan bolondos az ember. Eljátszogat a kegyelemmel, aztán csak fuldokol. (Dobos Hajnal)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy megajándékoztál bennünket azzal a hittel, amelyik tudja, hogy megváltottak vagyunk. Kérlek Téged, Urunk, hogy ne legyen közöttünk egy se, aki nem tudja elfogadni a Te igédet. Könyörgöm azokért, akik evangéliumodat még nem ismerik. Juttasd el hozzájuk is, hogy ők is részesei legyenek a Veled való együttlétnek.
Ámen.
