Tibor
Akkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? (1Móz 37,31-32)
Itt arról az atyáról van szó, aki az ő legkedvesebb fiát, azt a fiút, aki vele volt az otthonában, aki engedelmes volt hozzá mindenben, elküldte a többi gyermekéhez, elküldte azokhoz a gyerekekhez, akik távol voltak az atyai háztól, azokhoz, akik messze eltávolodtak az otthon békéjétől és az atya szívétől. Elküldte a fiát, hogy vigyen nekik üzenetet az atyától, vigyen nekik eledelt az atyai házból és hozzon hírt róluk. Lehetetlen dolog, hogy amikor ezeken elgondolkozunk, eszünkbe ne jusson az a másik atya, a mi Mennyei Atyánk, aki az Ő véghetetlen szeretetéből ugyanezt cselekedte. Elküldte az Ő egyszülött Fiát, aki vele ott élt a mennyei otthon békéjében, aki atyai szíve közelségében volt. Lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson az az Isten, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson a mennyei Atya, aki a többi gyermekéhez, az eltávolodott, a bűnbemerült fiakhoz küldi az Ő fiát. Lássuk meg, hogy ez a régi történet milyen csodálatosan új, és hogy mennyire odavezet bennünket nagypéntek ünnepén Isten végtelen nagy szeretetéhez.
A kereszt alatt a bűnről csak egyféleképpen lehet beszélni, úgy mint az én bűnömről. (Révész Imre)
Uram, Mennyei Atyám!
Alázattal borulok Eléd és mondok köszönetet Fiadért, az Úr Krisztus Jézusért, akiben szereteted és kegyelmed nagyságát láthatom. Hálás vagyok a bűneim bocsánatáért, mely egyedül Jézus vére érdeméért az enyém.
Ámen
