Tibor
Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkor a fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. Nézzük fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának jobbjára ült. Zsid 12,1-2
A Zsidókhoz írt levél 11. része egy nagyon különleges része a Szentírásnak. Egyfajta tabló, mely nem egy közösséget mutat be, hanem azokat a történelmi, ószövetségi alakokat, akik példákká lettek számunkra a hitben. Ők olyan történeteket éltek meg Istennel, ahol a hitük, az Istenben való bizalmuk kidomborodott. Nagyon különböző származású és életúttal rendelkező egyénekről van szó, akik egyben mégis hasonlóak voltak: hittek Istenben. A szent irat, a Zsidókhoz írt levél, ami egyébként is bíztató jellegű, ezt tartalmazza. Olvasva rögtön az juthat eszünkbe, hogy mi vajon rajta lehetnénk-e ezen a tablón, hol vagyunk hozzájuk képest a hitben? A 10. rész vége azzal ér véget, hogy mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk, majd jön a 11. rész csodálatos tablója, a hit példaképei a világ kezdetétől fogva. Őket az is jellemezte, hogy többnyire idegenek és jövevények voltak, és szüntelenül mozgásban volt az életük, állandóan úton voltak, nem véletlenül vágytak valami több után, valami stabil helyre. Ennek az erős mezőnynek hatásaként, bennünket, akiket körülvesz a bizonyságtétel fellege, tegyük le a ránk nehezedő terhet, és nézzünk fel Jézusra. Ő úttörőként végigment a hit útján, és ebben is példaképünk lehet. A 12. fejezet így egy csodálatos képpel kezdődik, ami a felemelt fejet, az égre emelt tekintet jelzi. De mit jelez számunkra ez a mozdulat? Jelenti a tekintetünk irányát; ha gondunk van, tudjuk, hogy merre felé kell keresni a megoldást. Nem csak a tekintetünk iránya a fontos, hanem az is, hogy kire nézünk fel: Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. Mindezt – ahogyan a levél igéje is felszólít – közösen tehetjük meg, hiszen azt mondja: „Nézzünk fel!” Egy közösség számára lehet ez közös feladat és elérhető valóság: Nézzünk fel együtt Jézusra!
Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat; Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!
Urunk, Mennyei Édesatyánk!
Köszönjük Neked, hogy felnézhetünk Reád. Bocsásd meg, hogy életünkben sokszor csak azt látjuk, ami a szemünk előtt, a földön van, és annyira belefeledkezünk a saját problémáinkba, hogy nem emeljük föl a tekintetünket. Köszönjük Neked, hogy felemeled fejünket, és Szent Fiadra, Jézus Krisztusra nézhetünk.
Ámen
