Tibor
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Filippi 4:13)
Történet egy hölgyről, aki egyszer hallott Jézus feltámadásáról, és ez olyan mélyen megérintette, hogy szinte nem tudott másról beszélni. Minden ismerősétől, barátjától, rokonától megkérdezte, hogy ismerik-e a húsvét történetét, és már mondta is, hogy mi az a történetben, ami őt rendkívül szíven ütötte. Olyan meggyőzően és szeretettel beszélt Jézus golgotai áldozatáról, határtalan szeretetéről, hogy mások szíve is megnyílt, és kezdték más szemmel nézni a világot. A hölgy kapott egy levelet az orvosától, hogy egy bizonyos napon jelenjen meg a rendelőjében. A hölgy elment, és a váróteremben, mivel várnia kellett, elkezdett beszélgetni a mellette ülőkkel a kedvenc témájáról. Egyre többen hallgatták, volt, aki könnyes szemmel. Amikor rákerült volna a sor, az orvos azt mondta az asszisztensének, még ne hívják be, mert ő ott kint a betegek között egy másfajta terápiát alkalmaz. Amikor végül behívták, az orvos szomorúan közölte vele a hírt, hogy megtámadta a szervezetét a „kór”, és már nincs hosszú ideje hátra. A hölgy egy pillanatra elgondolkozott, majd mosolyogva így szólt. – Doktor úr, szeretnék minél előbb befeküdni a kórházba a kezelésre, hogy a szobatársaimnak beszélhessek Jézusról, amíg még van erre időm. Hogyan lehet a halálos hírt félelem nélkül, mérgesség, elkeseredés nélkül fogadni? Hogyan lehet a veszteséget elhordozni? Hogyan lehet a bántalmazást eltűrni? Hogyan lehet békességgel a szívünkben élni? Pál azt üzeni ma nekünk, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4. 13. verse)
Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Benned mindenre van erőm. Tudom, ezt tovább kell adnom másoknak, hiszen sok az elcsüggedt ember körülöttem, de Te mindannyiunkat meg tudsz erősíteni.
Ámen
