Tibor
Bizony megemésztetünk a te haragod által. (Zsolt 90,7a)
Azt, amit Jézus valamikor a jeruzsálemi templomban cselekedett, hogy korbácsot ragadva kiverte a templomból azokat, akik Isten szentségét megcsúfolták, azt Isten gyakran megcselekszi ebben a világban. Isten nagyon sokszor felemeli a maga sújtó kezét népekre, nemzetekre, családokra, és egyénekre is. "Isten nem ver bottal."- Valóban nem. De bűneink miatt igen sokszor megbüntet bennünket más, még ennél is fájdalmasabb eszközökkel. Nemzeteket megbüntet háborúkkal, fegyverrel és öldöklő ellenséggel. Megbüntet bennünket viharral, szárazsággal, jégesővel, betegséggel, és nagyon sokféle módon. Valahányszor Isten sújtó kezét érezzük magunkon, tudnunk kell, hogy Isten haragszik bűneinkre és haragjában sújtott le ránk. De egyet soha nem szabad elfelejtenünk: nem ránk, hanem a bűneinkre haragszik. Minket meg akar menteni, meg akar tisztítani és meg akar tartani, csak azért büntet meg, hogy munkáját minél inkább elvégezhesse rajtunk.
A bűnnek csak addig van életereje, míg titkoljuk, de elveszti erejét, mihelyst a napvilágra hozzuk.
Uram, Krisztus Jézus!
Bűneim soksága megérdemli a haragodat. Köszönöm a kegyelmet, mellyel eltörlöd megbánt bűneimet.
Ámen
