Tibor
„Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.” (Zsid 5,12)
A 20-30 év körüli fiatalok mai generációja, akikre általánosítva jellemző, hogy egyre később akarnak önállósodni. Egyik iskolát kezdik a másik után, halmozzák a foglalatosságokat, melyek egyike se igazán megelégítő számukra, de elköltözni otthonról, önálló életbe kezdeni nincs kedvük. Annyi mindent tanítottak már velük, hogy már régen tanítókká kellene lenniük, de ők inkább megint és újra elkezdenek valamit. Az önálló élet, a munkaerőpiacon való megjelenés túl kemény eledel számukra, inkább megmaradnak a gyermeki létet jelentő tejnél, a szülői ház komfortjánál. Hány éve valljuk magunkat Krisztus-követőnek? Talán több éve, évtizede. Milyen utat tettünk meg ez idő alatt? Egy imádságot meg tudunk fogalmazni? Mertünk már kilépni, hogy egy bizonyságtétel erejéig gazdagítsunk másokat? Vagy mi is ugyanott tartunk, mint évekkel ezelőtt, a kis igés kártyák üzeneténél: „Jézus szeret!”, „Isten szeretet!” – és hasonló közkedvelt igék szintjén? Hitben érett, nagykorú emberként vágyjunk többre is, mint a betlehemi jászolban békésen szendergő kis Jézus képe! Merjünk és akarjunk tartalmasabb, hitünk fejlődését szolgáló feladatot kérni. A megtöretett test és kiontatott vér bűntörlő erejét kiskorú értelemmel magunkra nézve élőnek és hatónak venni nem lehet. Már tanítóknak kellene lennetek… A gomba módra szaporodó, elvetemült tanításokkal bíró szektáknak esélyük sem lenne az „emberhalászatra”, ha mi, önmagunkat keresztyénnek valló emberek komolyan vennénk ezt az intést, és ismernénk saját hitünk tanításait, és a hit iskolájában továbblépve végre mernénk mások tanítójává is lenni.
Abban hinni, hogy Isten igazat mond, nem volna szabad nehéznek lenni.
Uram, Krisztus Jézus!
Kérlek, áldj meg nagykorú lelkülettel, állandó lelki éhséggel, hogy ne szűnjek meg ismeretedben fejlődni, és a kezedből nyert áldásokkal másokat is tanítva, őket Feléd vezetni.
Ámen.
