Tibor
„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.” (2Tim 2,15-16)
Szabad áramlásokkal teli, globális világunk előnyeit élvezve rendre veszélyérzet nélkül elfogyasztunk mindent – utat engedve minden tanításnak, istentelenségnek, szektás beszédnek –, ami keresztyén hitünk alapjait ássa alá. Eszünk ágában sincs az apostol intése alapján a szentségtörő beszédek elől kitérni, inkább kíváncsi érdeklődéssel fordulunk oda mindenhez, ami újat, mást, meghökkentőt kínál. Észre sem vesszük, csak eszmélés nélkül engedjük, hogy a rákos fekély terjedni kezdjen családjainkban, közösségeinkben. Fiataljaink, gyermekeink keresztyén alappal indulva így csatlakoznak végül "new age-i, utópisztikus, láthatatlan vallási” közösségekhez, vagy döntenek úgy, hogy például az Iszlám Államot akarják szolgálni, vagy találják vonzónak a sátánista formákat, vagy fényevőként azt hiszik, hogy egy csecsemőt nem kell táplálni, mert megszokja a fény tápláló erejét. Mennyi hókuszpókuszt képesek vagyunk megenni, beengedni. Mint rákos fekély terjed ma is az istentelenség sok formája, családjainkat, keresztyén egyházainkat, és túlzások nélkül mondhatjuk: nyugati civilizációnkat fenyegetve. Nem vesszük észre, csak ha már komoly sérülésektől vérzünk, mert nem vagyunk hitünkben kipróbált emberek, nem vagyunk elveinkben edzett szolgák. Látásunk sincs sokszor a veszélyre. Mindenből csak egy kicsit fogyasztunk, az nem veszélyes, mindenből csak kicsit engedünk be életünkbe, tévtanításból, "szubkultúrából" – az nem veszélyes… Kipróbált, hitében edzett emberként küzdjünk ma is családunk, gyülekezetünk tisztaságáért, lelki egészségért!
Sok ember az Isten adta lelki eledelnek – az Igének csak az illatával él, és éhen hal mellette. (Victor János)
Uram, Krisztus Jézus!
Azt látom a világban, tapasztalom a bőrömön, hogy a hitetlenség, a mellébeszélés mondatai burjánzó betegségként terjednek, alattomosan fertőzve. Bocsásd meg, Uram, ha sokszor néped tagjaiként mi magunk vagyunk, akik nemtörődömségből, kényelemből disznók elé szórjuk gyöngyeinket, nem őrizzük Tőled kapott legdrágább kincseinket.
Ámen.
