Tibor
Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. (Péld 6:6-11)
Tele van nekünk szóló üzenettel igeszakaszunk. Ezek a szavak érinthetnek meg elsőre mai Igénkből. Figyelmesen és okulásra készen élünk-e? Ez fontos kérdés, attól függetlenül, hogy mennyi idősek vagyunk. Mindig van kire, mire figyelni és van miből okulni. A hangyáktól is tanulhatunk. Szorgalmas, előrelátó népség. Ezzel szemben az ember sokszor a ma oltárán feláldozza a jövőjét. A Carpe Diem, Élj a mának jelszava pillanatnyilag vonzónak tűnhet, de hosszú távon nem sok jót ígér. Az Igében szereplő szegénység és szűkölködés sok ember osztályrésze. Van hiba a rendszerben bőven, lehet másokat is okolni, de úgy gondolom, hogy erre is igaz: a saját házunk táján kell először szétnézni és sepregetni. Időnként szívszorító látni, hogy családok mennyire nehezen élnek, de amikor ugyanabban a családban jelen van az erős dohányzás és az átlagon felüli alkoholfogyasztás, akkor bizony átértékelődik sok minden. De vajon akik így élnek, eljutnak-e a saját felelősségük felismerésére vagy mindig mindenért más a hibás? Talán még Isten is. Ha kell, tanuljunk akár a hangyáktól is. Ez egyáltalán nem szégyen.
A haszontalan szolga ahelyett, hogy magát okolná, a munkahelyét ócsárolja.
Mennyei Atyám!
Még az állatvilág is tanítja az embert. Persze akkor, ha merünk tanulni tőlük, ha észrevesszük, hogy vannak dolgok, amiket még az állatok is jobban csinálnak olykor, mint mi, emberek. Adj nekem figyelmes, okulásra hajlamos lelki beállítódást, mert a javamat szolgálja.
Ámen
