Tibor

Egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. (ApCsel 8, 27-28)

Tekintsünk önmagunkra az Igének azon mozzanatánál, hogy a kincstárnok az Igét olvasta, és vizsgáljuk meg: mi milyen gyakran olvassuk a Szentírást? Az a tapasztalat, hogy sok református nem olvassa a Bibliát. Isten akar hozzánk szólni, és minket ez nem érdekel? Örülnénk-e annak, ha a kedvenc sportolónk, énekesünk, színészünk naponta beszélne hozzánk? Bizonyára igen. És ha a világ Ura akar szólni, az nem érdekel? A Biblia ugyanis Isten kijelentése, Urunk akar megszólítani minket naponta általa.  Református egyházunk az Ige egyházának tartja magát, hitünk és életünk zsinórmértéke a Szentírás. A reformáció egyik jelmondata úgy hangzik, hogy Sola Scriptura, vagyis Egyedül a Szentírás. Ez a mérce, az irányvonal, amihez az egész életünket szükséges igazítani. Akkor pedig igencsak csodálkozunk, amikor odajönnek hozzánk emberek és úgy beszélnek a Bibliáról, mint a papok szoktak a szószéken? Érvelnek, magyaráznak, bizonygatnak, mi pedig nem tudunk mit szólni, mert annyira nem ismerjük az Igét. Olykor bizony a lesajnált kis vallási közösségek tagjai könnyedén idéznek a Bibliából, mert ismerik, olvassák, tanulmányozzák és egyházunk tagjai sokszor csak annyit tudnak mondani, hogy én református vagyok, az is maradok, ne zavarjanak, kérem. Az addig rendben van, hogy valaki tudja, hogy ő református, de ez milyen módon jelenik meg az életében? Ismeri Isten Igéjét, vagy alig-alig valamit a Szentírásból? Tudunk-e érvelni a Biblia alapján akár a Biblia üzenetét kiforgatókkal szemben is, vagy csak hátrébb húzódunk?

A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)

Uram, Mennyei Atyám!  Köszönöm, hogy szólsz hozzám. Szavad, a veled való beszélgetés, nagyon fontos számomra. Áldalak Igédért, melyet naponként olvashatok.  Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode