Tibor
Megállt középen
Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! (Jn 20,19)
A húsvét és pünkösd közt játszódó, ismert történet nemcsak a húsvéti utáni tétova bizonyságkeresést segíti elő, hanem szimbolizálja az ember útját, amikor bizonytalanságból bizonyosságra lel. Ezt keressük az életben, szeretnénk a bizonytalanság helyett bizonyosságot, és eljuthatunk a félelemtől az örömig.
Ezért gyakran vagyunk mi is úgy, hogy a félelmeink közt egyszer csak megjelenik Jézus. Gyakran talál bennünket is Jézus bezárkózva, legtöbbször saját félelmeink közé. Valaki így fogalmazott: A tanítványok zárt ajtók mögött „gubbasztottak”, Jézus pedig hirtelen betoppan közéjük. És éppen amitől a bizonyságot és a biztonságot várták (a bezárt ajtók), azokon keresztül jön közel Jézus, és nagyobb biztonságot ad, mint egy betett kapu, egy kulcsra zárt ajtó. A tanítványok hiányt élnek át, félnek és csalódottak, hiszen nem sokkal azelőtt veszítették el a Mestert, aki mindig olyan nagy erőt, magabiztosságot, biztonságot sugárzott. Aki mellett nem kellett félniük. És Jézus egyszer csak hirtelen megjelenik közöttük, és azt mondja: Békesség nektek!
Jézus jelenléte aztán gyökeres változást hoz. Jelenléte betölti a termet és a tanítványok életét is. Megáll középen, mert az az ő helye. Ezt jelképezi a protestáns, főleg református templomokban az úrasztala helye is, melyen gyakran találjuk a kinyitott Szentírást is, a centrumban, a középpontban van. Az lesz a kiindulási pont. (mennyi fontos életet meghatározó „kiindulópont” kezdődik ott: keresztelés, konfirmáció, házasságkötés) Nem véletlenül van a középpontban.
Milyen a mi létünk? Hasonlóan épül fel? Így gondolunk Jézusra, a hit szerzőjére? Ő az életünk középpontja? Rá fókuszál az életünk, vagy csak ott van „valahol” az életünk mellékvizein, vagy éppen parkoló pályáján? Jézus ma is megáll a középen! (Bölcsföldi András)
A keresztyén istentisztelet ősképe: az igazi istentisztelet ott van, ahol Jézus van a középen, ő ajándékozza meg tanítványait a húsvéti békességgel, és ő ad erőt és megbízatást feladataink teljesítéséhez. (Bolyki János)
Urunk, megvalljuk neked, hogy bármennyire is furcsa, de gyakran van bennünk félelem, annak ellenére, hogy ismerünk Téged, és szüntelenül érezzük jelenlétedet. Nem akarjuk elhallgatni, elfedezni, hanem azt szeretnénk, ha a Te jelenléted valósága törölné el a félelmeinket, és venné el az erőtlenségeinket. Ha te életünk középpontjában vagy, akkor onnan indulhat ki minden az életünkből. Jézus, gyere életünkbe, foglald el a helyet, és irányítsd a hitünket! Ámen
