Tibor
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. (ApCsel 8, 26-28)
Igénk főszereplője, Fülöp, az Úr Jézus tanítványa elindul oda, ahová a küldetése szól és találkozik az etióp kincstárnokkal. Mondhatnánk rá, hogy véletlenül találkoznak. De nincsenek véletlen találkozások, akkor sem, ha annak tűnik egyik-másik. Talán átéltük már mindnyájan, hogy valaki azt mondta nekünk: téged az Isten küldött. Isten küld bennünket emberekhez és rajtunk keresztül akarja üzenetét eljuttatni másokhoz. Vegyük észre, hogy bennünket is küld az Úr és hozzánk is küldhet másokat! Az egyik református énekben van a következő: küldj fiaidból, akik nem hiába élvezik kincsed, hirdessék szavad. Hívő életünk több mozzanata is benne van ebben az énekrészletben: a küldetésünk mások felé, hiszen Urunk drága kincseit élvezzük naponként és nem arra kaptuk, hogy megtartsuk, hanem arra, hogy másoknak is átadjuk, hirdessük a csak a Krisztusban megtalálható gazdag életet.
Önmagában Jézus leghűségesebb tanítványa sem élőforrás.
Uram, Krisztus Jézus!
Tudom, senkivel sem véletlenül futok össze. Vezess, irányíts, küldj engem másokhoz a Te üzeneteddel!
Ámen
