Tibor
.jpg)
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” (ApCsel 8, 26)
Az Úrral lenni – ez a tanítványi élet egyik jellemzője, a másik pedig, hogy küldetésben lenni. Hiszen Jézus nem azért választotta ki a tizenkettőt, hogy vele legyenek csupán, hanem azért is, hogy utána elküldje őket, hogy hirdessék az Igét. Nem önmagunkért vagyunk keresztyének. Ettől sokkal több a feladata a keresztyén embernek. Ha csak úgy „elvagyunk” a hitünkkel, az bizony kevés. Jézus célja nem az, hogy örüljünk a hitnek és senki mással ne foglalkozzunk. Nem az a cél csupán, hogy megmeneküljünk a kárhozattól, hanem az is, hogy másokat megmentsünk. Persze nem mi vagyunk a megmentők, hanem Krisztus, aki ebben is használni akar bennünket. Ébredjünk, és töltsük be küldetésünket, egy lélekért se érjen vád bennünket, hogy miattunk nem látta meg Őt.
A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy engem is megmentettél. Tudom, ez rám felelősséget ró mások felé. Azok irányába, akik még a kárhozatba süllyedve mit sem sejtenek arról, hogy nincs örök életük. Használj Uram engem akaratod szerint a lélekmentés munkájában.
Ámen
