Tibor
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. (Zsolt 90,4)
Azt, hogy miért kell bizonyos szenvedéseken átmennünk, azt sokszor nehezen értjük meg. De Isten előtt nyilvánvaló minden. Amikor a szülők a kicsi gyermeküket kórházba viszik, mert meg kell műteni, a gyermek nem nagyon érti meg, hogy miért kell őt megoperálni, miért kell neki fájdalmat okozni. De a szülő nem várhat addig, hogy a gyermeke megértse ezt, hanem cselekednie kell. Gondoljunk Péter apostolra, ő sem értette meg, hogy Jézus miért hajolt le hozzá, hogy megmossa lábait, de ezzel Jézus nem törődött, hanem cselekedett: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.”(Jn 13,7) Meg kell tanulnia a keresztyén embernek: „most nem, de majd ezután”. Meg kell tanulnia azt, amit az egyik énekünk olyan szépen fejez ki: „Most még sötét homályon át látom az Úr ábrázatát. De nemsoká a mennybe fenn, Őt szemtől szembe nézhetem. Ott látom tiszta fénybe majd, amit itt még homály takart, s zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.” Nincs hatalmunk a tegnapi nap fölött. Ami elmúlt, elmúlt. Olyan ajtó zárult be, ami számunkra többet nem nyílik meg soha. Amit tegnap elmulasztottunk, amit tegnap nem jól tettünk, azt ma még jóvátehetjük ugyan, de a megtörténtet meg nem történtté tenni nem tudjuk többé, és amit elmulasztottunk, az úgy marad. Ezért ma béküljünk, bocsássunk meg azoknak, akikkel már oly régen rossz a viszonyunk.
Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl. (Kroecker)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, amit értem és velem teszel. Akkor is, ha olykor nem értem. Majd megértem akkor, amikor azt úgy látod jónak.
Ámen
