Tibor
Zákeus elhívása
Textus:
„És bemenvén, általment Jerikón. És íme volt ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és ő fővámszedő volt, és gazdag. És igyekezett Jézust látni, kicsoda ő; de a sokaságtól nem láthatta, mivel termete szerint kis ember volt. És előre futván felhágott egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra volt elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, meglátta őt, és mondta neki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszállt, és örömmel fogadta őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, mondva: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig neki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! mivel ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lk 19,1-10)
Az újszövetségi Jerikó városa közelében, ősi idők óta hatalmas pálmaligetek terültek el, melyeknek termése messze földön keresett volt. Ugyancsak erről a vidékről (és Gileádból) szállították Egyiptomba a balzsamot és a mirhát, valamint azt különleges, illatos olajat, amellyel (Izraelben is) a királyokat kenték fel, emelték trónra. Nem véletlen, hogy Jerikót a Biblia „a pálmák városának” nevezi. Palesztinának három fő adóhivatala volt, három nagyvárosban; Cézárea, Kaperneum és Jerikó városokban.
Zákeus ez utóbbi fölött bírta a hatalmat, a Jerikóba befutó kereskedelmi útvonalak adózási ügyeit felügyelte, mint fővámszedő. A Római Birodalomban általános gyakorlat volt, hogy az adók beszedésének jogát eladták annak, aki a legtöbbet fizette érte. Jerikó leghíresebb kincse a balzsam volt, ami nagyon értékes lévén, igen magas adóterhet jelentett azoknak, akik ezzel kereskedtek.
Volt mit megszereznie Zákeusnak. Az a tény, hogy Jerikó ráadásul kereskedelmi útvonalak központja is volt, azt is segítette, hogy minél több vagyont szerezhessen ez az ember. Ehhez kapcsolódóan nagy befolyásra tett szert így az üzleti életben. Mai kifejezéssel nem is milliomos, egyenesen milliárdos lehetett, aki ráadásul nagyon magas pozíciót töltött be.
Zákeus szerette a pénzt. (Róm. 6.13.) De igazán nem volt boldog. Elveszett volt! Úgy gondolta pénzért mindent meg fog kapni. De megvetést, utálatot, kiközösítést kapott. Magányos ezért mérhetetlenül szegény. Az ő élete kezdetben olyan lehetett, mint azé a bárányé, amely elkeveredett a nyájtól és élvezi a szabadság örömét. Ráadásul, mint később kiderül róla, csalással sokakat becsapott. Gazdagsága nemcsak az üzlet miatt volt hatalmas, hanem lopásai miatt is. Kezdetben egyáltalán nem érezte, hogy elveszett lett volna és talán a körülötte élők sem mondták. A történet akkor mutatja be őt, amikor már valami, illetve valaki hiányzik neki. Amikor már nem volt minden rendben a maga számára sem.
Ő is érezte, hogy valami kell, valamire szüksége van. Kíváncsi lett arra a titokzatos Tanítóra, aki már nagyon híressé lett akkorra. Kereste a lehetőségét annak, hogy megláthassa és ezért bármit kész volt megtenni. Most kellett, hogy találkozzon Jézussal, később már lehetősége sem lett volna rá.
Zakeus rossz hírneve ellenére vonzó személyiség. Nem törődve azzal, hogy a tömeg kineveti, fölmászik egy vadfügefára. Zákeus kíváncsi lett Jézusra, mert valami nem volt rendben az életében, ezért elkezdte keresni a megoldást. Zákeus akarja a Jézussal való találkozást, de csak egyetlen pontig; látni akarja őt. Itt viszont vége a saját erejének, elgondolkodtató Jézusnak ez a kifejezése: elveszett. Ez azt jelenti, hiába keres, hiába kiabál. Az elveszett ember nem tud magán segíteni. Az elveszett bárány bégethet, de nincs aki hallja és nem is tud visszamenni a nyájhoz, ha akarna, akkor sem. Ha Jézus nem tesz valamit, akkor Zákeus alatt elhaladt volna és ezzel vége a történetnek. Látszik Zákeus keresésében, hogy önmagában a keresése még nem mentette volna meg őt ebből az elveszett állapotból. Csak kíváncsi volt és szerette volna az életét valahogy rendezni, de nem találkozott volna Jézussal személyesen. Nem élhette volna át, hogy Jézus azt mondja neki, hogy bűnös, hanem elveszett volna. A kegyelem ereje azonban ezt nem engedte.
Ez a szó a régi szövegekben azt jelzi, hogy ez egy negatív állapot. A kifejezést hordozza még, ha valakit megölnek, valamit lerombolnak, vagy valami tönkremegy. Elpusztul, elvész örökre és persze jelenti azt is, amikor egy bárány elvész a nyájból. A korábbi Jerikó is bűnös város volt, el is kellett pusztulnia, „elveszejtetett”. Ilyenkor nem egy semleges állapotba kerül, hanem a veszedelem is már jelen van. Elpusztul, ha elveszett.
Manapság ilyen jellemzőket lehetne mondani akár az egyénre, akár a családra, akár a közösségre vonatkoztatva, elveszett az, amikor nincs a helyén. Nincs ott, ahol lennie kellene, nincs a gyülekezetben, nincs Isten közelében, nincs a családban, hanem elhagyatva egyedül, talán még Istennel sincs, akkor elveszett a szó teljes értelmében. Ők szoktak általában egyedül maradni, sokszor fizikai értelemben is, lelkileg mindenképp. Romokban az élete - szokták mondani. Az a szörnyű, hogy ez általában együtt jár azzal, hogy mindenféle pótcselekvésekbe kezd: iszik, drogozik, a játék rabja, a testi örömök bolondja lesz.
Azért lehet beszélni az elveszett szó kapcsán tönkrement házasságról, mert azért ment tönkre, mert valamelyik fél bűnössé lett. Beszélhetnénk tönkrement családról, vagy akár nemzedékről, hazáról is.
Az egészben az a legrosszabb, hogy nemcsak a földi élet válhat pokollá, hanem ami utána következik, az is. Széles út halad a kárhozat felé a Biblia szerint.
Hívő ember elveszetté válhat? A hívő embert már megtalálta Jézus, ott van a jó Pásztor közelében. Válhat elveszetté? Hogyha az ősi szó jelentését vesszük, akkor a válasz az, hogy igen. Amikor valami tönkremegy, elpusztul, elvész; vagy valaki elvész a földi életre nézve.
De az örök életet nem lehet elvenni senkitől, míg ha a földi élete lehet eltékozolt is!
Előfordul a hívő ember életében is, amikor kívülről minden rendben, csak egyszerűen a körülményei olyan gondokat, problémákat jelentenek, amelyekben úgy érzi, valaminek vége van. Akár az egzisztenciája, anyagiak terén, akár az egészség terén. Ebben az értelemben a hívő emberre is vonatkozhat az a kifejezés, hogy elveszett. Nem az örökéletre nézve, hanem a földi életükben tapasztalható vétkek, bukások, engedetlenségek közepette, amikor valami tönkremegy, elpusztul.
A történetben Jézus azt mondja: Zákeus elveszett, de az ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. A történetében nem ő az igazán kereső ember, hanem Jézus. Abban az értelemben, hogy ő megkeresi az elveszettet.
Mint ahogyan a jó pásztor példázatában: maga mögött hagyva a 99 nyájban lévő juhot, megkeresi az elveszett egyet. Jézus önmagáról mondja ezt, ezért jött. Ismeri Zákeust és ezért mondja: én ezért jöttem, hogy megkeressem ezt az embert is! Ha Jézus nem áll meg a fa alatt, akkor Zákeus nem találkozik a Messiással, akkor az élete nem változott volna meg. Viszont Ő megállt. Zákeus látni akarta, Jézus is, de ő többet akart, azt mondta: nékem ma a te házadban kell maradnom. Jézus akarta a személyes találkozást ezzel az elveszett bűnössel.
Beszédes az, hogy ismeri a nevét - nevének jelentése igazságos -, csakhogy mivel már elveszett bűnös volt, már nem ilyen volt. Nemcsak a nevét ismeri, hanem ismeri az ő viselt dolgait is, azt is tudja, hogy az emberek hogyan gondolkodnak róla. Olvastuk, hogy szörnyülködve csodálkoznak, hogy ilyen bűnöshöz megy be ez a Tanító.
De ami a legfontosabb, ő Zákeusban is mindezt tudatosítani akarja. Ezért megáll a fa alatt, s azt mondja neki: "Hamar szállj alá, mert ma a te házadnál kell nekem maradni."Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett, mert ennek így kell lenni.
De Kitől kapta Ő ezt a felszólítást? Tudjuk, hogy a Mennyei Atyától. János evangéliuma beszél bővebben arról, hogy ezért küldte őt az Atya. Jézus ezért lett emberré, Isten-emberré. Lukács evangéliuma szerint tökéletes ember. Nem véletlenül kell Zákeusnál is megállni. De nemcsak az Atya felszólításának enged Jézus itt, hanem az is látszik ebben a történetben, hogy számára ez nem kényszer, hanem örömmel, irgalmas szeretetből teszi. Vállalja azt is, hogy a többi bűnös elveszett megszólja Őt, hogy kihez is megy be. Ő így jó Pásztor.
A magyarban nagyon szép kifejezés a megkeres. Zákeus esetében is, hogy Jézus megkereshesse, azon az úton haladt és megállt a fa alatt. Azért teszi ezt, mert ő olyan Pásztor, aki észreveszi, hogy hiányzik a báránya és tudja, hogy bajban van. Olyan Pásztor, aki nem hagyja el, nem hagyja magára azt, aki elveszett. Lehet, hogy mi emberek hamarabb feladnánk. Olyan jó Jézust úgy megtapasztalni, hogy tudom: Ő végig utána megy, megkeresi az elveszettet.
Megtartani jött - ez a második kifejezés: "azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett". Ő ezért lett emberré, Ő benne nem volt bűn, de Isten a mi vétkeinket, a bűnt őreá vetette és annak a jogos büntetését is. Ő tulajdonképpen elveszetté lett, hogy megmentsen bennünket elveszett bűnösöket. Jézust megfeszítették, szenvedett, meghalt. Sőt az örökkárhozat állapotát is elhordozta, mikor alászállt a poklokra, tehát azt hordozta el, ami a bűnnek a büntetése. Ezért mondható így, hogy elveszetté lett, hogy bennünket elveszett bűnösöket megmentsen. A keresztfán mondott: "én Istenem, én Istenem, mért hagytál el engemet" kifejezés is erre utal. Ez viszont azt jelenti, hogy nemcsak kockára tette az életét, hanem még oda is adta. Ő tehát igazán jó Pásztor, aki nemcsak veszélyeztette magát, hanem teljesen - nemcsak a szó testi és lelki értelmében - halálba adta magát érettünk. Hiszen ez az ő nevének jelentése is: szabadító, megtartó. Megváltó helyettem és érettem.
A földi élet során meg tud menteni elrontott életeket, házasságot, vagy családot. Azt mondta Zákeusnak: ma lett üdvössége ennek a háznak. Ebben hangsúlyos, hogy ha volt felesége, gyermekei, akkor az Úr Jézus kegyelme az ő életükben is megmutatkozott már akkor, ott.
Nem tudjuk a történetből, hogy pontosan mi történt ezután, mit tett Zákeus? Valószínűleg csodálkoztak másnap a körülötte élők, amikor visszavitte a pénzt azoknak, akiknek vissza kellett adni. Ezt biztosan észrevették rajta. Az is lehet, hogy bolondnak gondolták, de az is lehet, hogy ők is segítettek rendezni a dolgot…
Zákeusnak csak egy dolgot kell tenni: gyorsan leszállni a fáról és befogadni Jézust a házába. A többi már következett belőle, hogy ezek után ment és jóvátette a dolgokat. Amikor fölajánlotta a szegényeknek vagyona felét, az az ő hálájának kifejeződése volt az Úr Jézus szeretetéért. A négyszeres pénzvisszaadás pedig bűnbánatának jele. Ez már következett abból, hogy befogadta házába az Úr Jézust.
János evangéliuma azt mondja: Valakik pedig befogadták őt, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek.
Az Ige központi gondolata tehát az, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet, Jézus elveszetté lett, hogy az elveszett bűnöst megmentse.
Magasztalunk téged Urunk Jézus, hogy Te nemcsak a bűnösökért jöttél, hanem az elveszett bűnösökért. Köszönjük, hogy mi is megtapasztalhattuk isteni irgalmadat.
Magasztalunk, hogy Te elhordoztad a kárhozatot, az ítéletet, a bűn büntetését. A miénket is, hogy nekünk ne kelljen elpusztulnunk örökre, hanem élhessünk Veled.
Köszönjük, hogy befogadhatunk Téged életünkbe, házunkba, családunkba.
Magasztalunk, hogy a mi házunk népe is a Te követőd lehet már. Kérünk Téged, tudjunk kitartóak lenni a könyörgésben, Reád tekintve Urunk, hiszen Te mindvégig utána mégy annak, akit megkeresel, megtartasz.
Köszönjük, hogy nincsen olyan elrontott élet, amelyből ne tudnál minket kiemelni. Kérünk, segíts nekünk így képviselni Téged ebben az elveszett világban.
Könyörülj meg rajtunk, amikor a bajok, vagy akár a bukásaink miatt elveszettnek érezzük magunkat, megfogalmazódik bennünk az a kérdés is: miért Uram? Hadd érezzük át azt a szeretetet és irgalmat, megtartatást, amit Zákeus is átélhetett!
Köszönjük Úr Jézus, hogy Te ezt cselekszed is!
Ámen
