Subsignanus
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? (Lk 14,28)
A kívánságok és a valóság között olykor óriási a különbség. Néhányan azt gondolják, hogy a realizmus a hit ellentéte. De a hit nem tagadja a problémát, hanem összeköt minket Istennel, akinek ereje által felülkerekedhetünk rajta. A reális gondolkodás többféle lehetőséget ad nekünk: Minimalizálja a felesleges kockázatokat. Minden cselekedetnek következményei vannak. A reális gondolkodás segít meghatározni, melyek lehetnek ezek a következmények. A mondás szerint: "reméljük a legjobbat, de számítsunk a legrosszabbra..." Viszont a remény nem stratégia. A realitásérzékünk megmutatja azt is, min kell változtatnunk a célok eléréséhez. Semmi sem jelzi annyira a változtatás szükségességét, mint amikor szembesülünk a valósággal. A változás önmagában nem hoz növekedést, de változás nélkül nincs növekedés. Krisztus Jézus követése a mindennapokban a legáldottabb életút, de meg kell fizetni az árát. Jézus egyértelműen rámutat erre a mai Igénkben: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Luk 14,27–28). Ha átgondoltuk azt, hogy mi a legrosszabb, ami történhet, és ki is dolgoztunk tervet minden eshetőségre, akkor máris magabiztosabbnak érezhetjük magunkat. Megnyugtató az a tudat, hogy semmi sem érhet meglepetésként. Azok a vezetők, akiket folyton meglepnek a váratlan helyzetek, hamar elveszítik hitelességüket. A reálisan gondolkodó és ennek megfelelően tervező vezetők viszont megfelelő helyzetet teremtenek a győzelemhez. Van-e szilárd alap ahhoz, amelyre építeni tudunk? Edison, a feltaláló mondta: „a jó ötlet értéke annak felhasználása”. Az állandó ötletelés nem old meg semmit. Azért, mert a legtöbb ötlet nem éri el a kívánt eredményt, ha túl sokat foglalkozunk azzal, amire áhítozunk ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink van. Homokra nem lehet házat építeni, szilárd alapokra van szükség. Ugyanígy az ötleteknek és a terveknek egyaránt konkrétumra van szükségük, amelyre építhetnek, és ezt a szilárd alapot a reális gondolkodásunk biztosítja. Ez nem földhözragadtság. Bölcs Salamon, Dávid fia ezt így fogalmazta meg: „Ha az okos látja a veszedelmet, óvintézkedéseket tesz. Az ostoba viszont vakon belemegy, aztán kénytelen elszenvedni a következményeket.” (Péld 22,3). Gondolkodjunk tehát reálisan...
A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre jut. Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra. Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon! Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged. (Péld 22,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig figyelmeztetsz engem.
Ámen