Subsignanus
Nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján. (Phil 3,9)
Álmaink sosem fognak beteljesedni, ha nem vagyunk hajlandóak megfizetni az árát. Ráadásul olyan ára van, amit nem lehet azonnal megfizetni, hanem csak egész életen át tartóan. Személyes áldozatot kell hozni, időnként fájdalmas áldozatokat. Lehet, hogy vonzó lehetőségeket kell otthagyni, vagy értékes kapcsolatokat, mert nem illenek bele Isten életünkre vonatkozó tervébe. Határozottság kell ahhoz, hogy le tudjunk mondani olyan dolgokról, amik biztonságérzetet adtak, és meghatározták önazonosságunkat. Ilyen határozottságot csak Isten kegyelme tud megadni nekünk. Pál apostoltól ezt olvassuk: „…Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus” (Phil 3,5). Pál apostolnaknak valaha nagy vagyona és megbecsült társadalmi helyzete volt. Elhívatása az volt, hogy a gazdagságát hátrahagyván, elvigye az evangéliumot Kis-Ázsiába, és megírja az Újszövetség java részét. A nagy feladatok azonban nagy áldozatot követelnek: „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsid 11,25). Megvan-e bennünk a hit és a kitartás az álmaink eléréséhez? Számba vettük-e az árát, és készek vagyunk azt megfizetni? Mindnyájan szeretnénk azt, amit a sikeres emberek elértek. A gond csak az, hogy nem vagyunk hajlandók megfizetni az árat, amit ők megfizettek az elindulásukkor. A legtöbbünknek van némi ködös elképzelése arról, hogy egy napon majd áldozatot kell hoznunk, de hamarabb kell megfizetnünk az árat, mint gondolnánk. Erre sokan nem számítanak, és amikor ez bekövetkezik, akkor elcsüggednek. Mások ilyenkor félreteszik álmaikat. Vannak olyan emberek is, akik teljesen feladják. A kérdés, amire válaszolnunk kell: „Húsz év múlva miről fogom kívánni, hogy bárcsak megtettem volna?” Ez az ára az Istentől kapott életcélnak.
Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. (Phil 3,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
