Subsignanus
Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet..." (Példabeszédek 4:23)
Lehet, hogy az emberek felfigyelnek ránk a pozíciónk miatt, de csak akkor fognak tisztelni, ha becsületesnek is látnak. A feddhetetlenség akkor megalapozott, ha mindenki számára nyilvánvaló. A "siker, pénz, nők, csillogás" az anyagi haszon és az elismerés nem az isteneink. Ezeknél nagyobbat tartunk értékesnek, valamit, amit nem vagyunk hajlandóak feladni a profitért vagy a népszerűségért sem. A becsületességgel együtt jár, hogy hatással tudunk lenni másokra. Persze irányíthatunk buta, megvezethető embereket becsületesség nélkül is. De aki vizet prédikál és bort iszik, az önmagát sebzi meg. Sőt, az időtől és a körülményektől függően lehet, hogy ebből a sebből nem is lesz képes felépülni. Ha az emberek azt látják, hogy mást várunk el másoktól, mint amit magunktól követelünk, ez folyamatosan rombolja az irántunk való tiszteletüket. Lehet, hogy a pozíciónk miatt most biztonságban érezzük magunkat, de ez mindig is törékeny marad. Bármely pillanatban megtörténhet, hogy egyetlen döntéssel, egyetlen szóval vagy egyetlen tettel lerombolódik, amit évekig tartott felépíteni. A leggyorsabb út onnan, ahol most vagyunk oda, ahol holnap leszünk, nem mindig a legtiszteletreméltóbb. Vezetői pozíciót betölteni, és egyben annak az embernek lenni, akik szeretnénk lenni, nem egyszerű és nem mindig könnyű összeegyeztetni a kettőt. Az ilyen pillanatokban kiderül, mit képviselünk igazán. Milyen fal áll köztünk és Isten áldásai között? Korlátozott források, netán múltbeli kudarcok? A feladat túl nagynak tűnik, mi pedig túl kicsinek érezzük magad? A Biblia ezt mondja erre: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom” (2Sám 22,30). Ahelyett, hogy beletörődnénk abba, amit látunk magunk körül és amit az érzéseink súgnak, álljunk rá Isten ígéreteire. A fal másik oldalán a győzelem vár bennünket. Kényelmes körülmények között sosem fogunk hitet tanulni. A tanítványok a vihar után kérdezték: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Mt 8,27). Aki a csónakba parancsolta őket, tudta, hogy vihar közeledik, mégis beleküldte őket. Miért? Hogy fejlődhessen a hitük. Krisztus Jézus sok viharon átvitt már bennünket, és ezen is át fog vinni. Örüljünk, mert Vele mi is túl fogunk jutni minden a viharon, és el fogunk jutni a túlsó partra. Azért, mert Isten megígérte.
Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. (2Sám 22,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondoskodsz rólunk.
Ámen
