Subsignanus
Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében. (Ézs 48,10)
A kapcsolatépítésen tudatosan kell dolgozni. Ehhez az kell, hogy tudjuk, kik vagyunk mi, és mit várunk ettől a kapcsolattól. Az egész mindig csak annyira erős, amennyire a részei azok. A jó kapcsolatok azon alapulnak, hogy mindegyik fél nyílt és őszinte valódi szükségeit, vágyait, érzéseit és értékrendjét illetően. Hiba volna engedni, hogy ezekben a kérdésekben más döntsön. Az nem döntés, ha semmit sem teszünk. Az sem döntés, ha úgy teszünk, mintha nem látnánk át a helyzetet teljes valójában, ha halogatjuk a cselekvést. Ez passzivitás, és végül nem válik hasznunkra. Néha el kell fogadnunk azokat a körülményeket, melyeken nem tudunk változtatni, de mindig dönthetünk arról, hogy kik akarunk lenni az adott helyzetben. Ez az alapelv világosan megtanulható abból, amit Isten mondott a népének az Ígéret Földje küszöbén: „Meddig késtek még? Miért nem mentek el, és veszitek birtokba azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az Úr?” Fogjunk hát hozzá tudatosan. A Bibliában azt olvassuk, hogy Krisztus Jézus meg tud indulni erőtlenségeinken, mert volt már hasonló helyzetben (ld. Zsid 4,15). Átélt családi konfliktust, elutasítást, árulást, de a magányt és az éhséget is. Végigjárta azt az utat, melyen most éppen mi járunk, és tudja azt, hogy mi mit érzünk. Ezért fordulhatunk Egyetlen Urunkhoz amikor bajban vagyunk, és kaphatunk segítséget, éppen olyant, amelyre szükségünk van. „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsid 2,18). Amikor tanácsot adunk, az emberek tudni szeretnék, hogy vajon tapasztalatból beszélünk-e, vagy csak a könyvekből szerzett tudásból. Ezért Isten megengedi, hogy átéljünk olyasmit is, aminek egyáltalán nem örülünk. Olyanokon is, amit nem értünk, azért, hogy felkészítsen a mások felé végzett hatékony szolgálatra. Jób azt mondta: „Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany” (Jób 23,10). Ez azért történik velünk, mert Isten szeretne valamit elvégezni értünk és általunk.
Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja. Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! (Ézs 48,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
