Subsignanus
Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. (Mt 10,20)
Ha folyton csak panaszkodunk, az emberek kerülni fognak bennünket. Van egy történet az Ószövetségben Celofhád öt lányáról. Apjuk meghalt a pusztában, nem voltak fiú örökösei, és a törvény nem tette lehetővé, hogy lányok is örökölhessék apjuk birtokát. Igazságtalan egy helyzet, de ez volt a törvény. Ám ahelyett, hogy fűnek-fának panaszkodtak volna, a nővérek Mózes és a vezetők elé terjesztették örökség iránti igényüket. Mózes pedig az Isten elé vitte kérésüket. Az Úr igazat adott a nővéreknek, és megadta, amit kértek (ld. 4Móz 27,1–11). De vajon mi lett volna az eredmény, ha a tábort körbejárva mindenkinek sopánkodtak volna ahelyett, hogy egyenesen ahhoz fordulnak, Aki tehet is valamit? Biztosan nem jutottak volna jogos örökségükhöz. Egyetlen Urunk nem tudja megáldani a panaszkodókat. A zúgolódás bűne miatt annyira megharagudott az izraelitákra, hogy egy egész generációt megakadályozott abban, hogy megkapják az Ígéret földjét. A zsoltáríró azt mondta: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat” (Zsolt 142,3). Nekünk is ez a legjobb, amit tehetünk. Akkor például, ha úgy érezzük, nem vagyunk alkalmasak arra a munkára, melyet Istentől kaptunk. A Biblia sok hőse érezte ugyanígy. Dávid király, akinek a zsoltárai milliókat bátorítottak, az „Isten szíve szerint való férfi”, így kesergett: „olyan vagyok, mint magányos veréb a háztetőn” Nehéz elképzelni jelentéktelenebb madarat, de Krisztus Jézus azt mondta: „egyetlen veréb sem esik le a földre Atyátok tudtán kívül” (Mt 10,29). Hány ember kellett ahhoz, hogy segítsen a jerikói úton megtámadott áldozatnak? Hányat választott Isten arra, hogy szembeszálljon a fáraóval és vezesse a Kivonulást? Hány elveszett bárány miatt kelt útra a Hű Pásztor? Mindenkor csak egy. A bibliai Eszter azt gondolta, hogy ő semmit sem tehet. Annak a perzsa királynak a zsidó felesége volt, akit fondorlatos módon rávettek a zsidók kiirtására. De mint azok a hősök, akik készek odaállni a lőrésre, Eszter is kész volt cselekedni. Akár személyes áldozata árán is, és azt mondta: "Ha elveszek, hát vesszek el!" (Eszt 4,16). Ma is csak az számít, amit teszünk. Nem más, hanem mi. Nem sopánkodva a "dicső" múlton, hanem hitből cselekedve.
Ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. (Mt 10,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a szolgád lehetek.
Ámen
