Subsignanus
Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. (1Kor 10,23)
A "nagy vezetőknek" gyakran nagy az egójuk, és ez bizony nagy veszélyt rejt magában. A nagy egó falat képez az emberek között. Az ilyen embert nem igazán érdekli az igazság, főként az foglalkoztatja, hogy a beszéde eléri-e a hatását. Attól félnek, hogy nem fogunk nevetni a vicceiken, vagy nem fogunk sírni a megmondó történeteiken. Lehet, hogy szeretnénk őket, de annyira leköti őket az önszeretet, hogy a mi szeretetünkre nincs is szükségük. Ha nem figyelünk rájuk, a szemükben a jelenlétünk is felesleges. A mikrofonnál látjuk izgága mozgásukat, kényszeres, "vajon egyenesen áll a nyakkendőm?" mozdulataikat. Úgy tűnik, mindent a kezükben tartanak, mindenről (is) tökéletes a meglátásuk, csak a valóságban az a helyzet, hogy minket nem látnak. Csak miután az önteltséget szétzúzta a kétségbeesés, akkor nekünk is lesz helyünk az ilyen ember a világában. Akkor nem az fogja őt foglalkoztatni, hogy megtapsoljuk-e "zsenialitását." Az emberek viszont ezt gondolják róla: „Beszélhetsz, amíg belekékülsz, de az emberek zsigerből tudni fogják, hogy valóban törődsz-e velük, vagy sem.” Ha jó kapcsolatot akarunk kialakítani másokkal, akkor túl kell lépnünk önmagunkon. Magunk helyett, a környezetünkben élőkre, a ránkbízottakra kell összpontosítanunk. Az a nagyszerű, hogy erre képesek is vagyunk. Bárki képes rá, mert Egyetlen Urunk tett rá alkalmassá bennünket... Csupán akarni kell a változást, eltökélten végigcsinálni és néhány (bárki által megtanulható) készséget elsajátítani. A tanulásunkhoz a motivációt Pál apostol szavai adják: „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Ha keressük a lehetőségét annak, hogy mások életébe befektethessünk, akkor meg is találjuk azt. Akár a hitünkről akarunk beszélni, akár barátságot akarunk kötni vagy üzleti kapcsolatba akarunk kerülni velük, bizonyítani kell, hogy valóban fontosak a számunkra. Ez időt, erőfeszítést, sőt, még áldozatot is kíván. De gondoljunk arra, hogy értünk is megtette már ezt valaki, és ez segített azzá a személlyé válni, akik most vagyunk.
Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. (Phil 2,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
