Subsignanus
Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet. (Jer 2,13)
Könnyű elégedettnek lenni, mikor minden úgy alakul, ahogyan azt mi szeretnénk. A Biblia arra tanít bennünket, hogy gyakoroljunk minden helyzetben örülni. Sok minden táplálja elégedetlenségünket, ilyen a folytonos kívánság. Vannak emberek, akik mindig azon rágódnak, hogy milyük nincs, és nem élvezik azt, amit Isten már nekik adott. Másik ilyen dolog a Félelem. A félelmeink rá akarnak bírni bennünket, hogy meneküljünk valami elől, ami pedig nem is üldöz. Ez a sátán egyik módszere arra, hogy elrabolja a békességet és visszatartson attól, hogy bízni tudjunk az Istenben. A zsoltáríró azt mondta: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsolt 56,5). Sokszor rossz helyen keresünk biztonságot. Pedig nem kellene: „Csak Jézusban találok megelégedettséget, senki másban. Benned, Jézusom, szeretetet, életet, tartós örömet találtam!” Elégedetlenek, sőt sértődöttek vagyunk olyankor is, amikor azt mondjuk magunkban: „Olyan sokat teszek másokért, igazán jól esne, ha kicsit értékelnének!” Mások talán elfelejtenek köszönetet mondani, de Egyetlen Urunk értékeli, amit teszünk, és azt, akik vagyunk: "Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek." (Zsid 6,10) Isten pontosan oda helyezett, ahol szüksége van ránk. Minden nap az ő céljait teljesítsük. Amint ezt elfogadjuk, munkánk értelmet nyer, és megtaláljuk benne az örömöt. Minden, amit teszünk, azzal Istennek szolgálunk, mindenki más csak a haszonélvezője. Krisztus Jézus értékesnek tart bennünket, hiszen ezt láthatjuk azokból az áldásokból, melyeket nekünk ad nap, mint nap.
Lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett. (Zsid 6,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen