Subsignanus
Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. (Zsolt 86,13)
Isten teremtett, ezért Ő tudja, hogy mi az életünkkel a célja, mit tervezett el számunkra. Ezek útjelzők arra, hogy felfedezzük igazi önmagunkat. Lelki életünk nem korlátozódik csupán "áhítatos" cselekedetekre. A lényeg az, hogy Isten felkészít minket, hogy azzá váljuk, akinek Ő akar látni bennünket. Egyedül Isten ismeri a bennünk rejlő lehetőségek teljességét. Egyetlen Urunk mindig afelé vezet, hogy önmagunk legjobb verziója legyünk. Látja, hogy mivé válhatunk. „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” Ha korábbi terveink dugába dőltek, ráadásul jól összekuszáltuk a dolgokat, akkor útmutatásra van szükségünk: „Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt” (Zsolt 19,8). Amiről azt hittük örömet fog okozni, végül bánathoz vezetett? A Zsoltárok könyvében olvashatjuk: „Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet”... „az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket” (Zsolt 19,9). A Bibliában megtaláljuk a választ minden kérdésünkre. Dávid népszerű király volt, olyan ember, aki hozzájuthatott minden gazdagsághoz. Mégis arra jött rá, hogy ezek a dolgok nem hoznak tartós örömöt. „Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.” (Zsolt 19,11). Dávid naponta olvasta Isten Igéjét, azzal táplálta lelkét, és annak tanítása szerint élt. Volt már olyan, hogy megbántott egy ember, aki elítélt bennünket ahelyett, hogy segített volna? A legtöbb ember, akit egy másik keresztyén részéről bántás ért, gyorsan felemlegeti. A fizikai sebeinkkel azonnal segítségért fordulunk, de érzelmi sérülések esetén hajlamosak vagyunk inkább a problémára, mint a megoldásra összpontosítani. Mi, mit fogunk tenni ilyen helyzetben? A lehetőségeink: Felemlegetjük, újraéljük. Azzal, hogy folyton arról beszélünk másoknak, mi történt a múltban, felerősítjük és életben tartjuk a fájdalmat. El is nyomhatjuk. Dávid király is ezt tette: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett… erőm ellankadt, mint a nyári hőségben” (Zsolt 32,3). De a legjobb, ha feldolgozzuk a lelki sérülést. Ez azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk feltárni az okokat, és megnyitjuk magunkat Krisztus Jézus előtt. Tapasztalni fogjuk, hogy Ő: „... meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket”.
Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged. De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! (Zsolt 86,14)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kimentettél.
Ámen
