Subsignanus
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)
Húsvét után az igazi ébredés azzal kezdődik, ha őszintén beismerjük, hogy lelkileg tompákká váltunk. Éheznünk kell Isten Igéjére. Különben tagadni fogjuk lelki-szellemi állapotunkat, mentegetni vagy magyarázni próbáljuk. Isten az mondta Izráelnek, ókori népének: „Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.” (Hós 10,12). Az igaz élet egymás iránti könyörületességre buzdít, Istenhez kiált kitartó, őszinte imádságban: „Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?” (Zsolt 85,7). Manapság egy „elkötelezett gyülekezeti tag” havonta két vagy három alkalommal megy el a templomba, és ezzel le is tudja szakralitását. Ez lelki tudatlanság és gyengeség. Ezért van az például, hogy csaknem azonos az alkohol és egyéb függőségek előfordulásának százalékos aránya egyházon belül és kívül. Vagy: néhány gyülekezet gyorsan növekszik számbelileg, ahol a sok friss megtért hite egyfajta „eklektikus teológia”. Hisznek ugyan a feltámadásban, de a lélekvándorlással sincs semmi bajuk. Hisznek Isten vezetésében az imádságon keresztül, de a horoszkópokat bújják. Egy hithű muzulmán elkötelezi magát a Korán megtanulására, egy átlagos keresztyén még hetente egyszer sem olvassa a Bibliát. Az ilyen emberek bőszen hirdetik a korszellem verbális elvárását, miszerint ők mennyire hívő keresztények, de a bibliai igazságok helyett a "józan paraszti ész" felsőbbrendűségét vallják. Isten Igéjét kell a napi elintéznivalóink listájának a legelső helyére tennünk: „… többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Ef 4,15). Isten a rend Istene. A szabadság nem jelent engedélyt arra, hogy bármit megtehessünk, amihez kedvünk van. Pál apostol ezekkel a szavakkal foglalja össze a szabadság-szabadosság vitát: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Gal 5,13). Az a szabadság, amit Krisztus Jézus hozott el nekünk, felszabadít a világi megfelelés kényszerétől, és helyette megtanít arra, hogy egymásnak hogyan szolgálhatunk. Ha Jézus Krisztus az Egyedüli Urunk az életünkben, Ő felszabadít arra, hogy örüljünk jelenlétének a gyülekezetben, otthon, és az életünk minden területén.
A bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk. (2Kor 3,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megszabadítottál.
Ámen
