Subsignanus
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. (1Thess 4,14)
Krisztus Jézus feltámadásával kapcsolatosan az idők folyamán rengeteg elmélet született. Némelyek azt mondják, hogy mivel az evangéliumokat két-háromszáz évvel az események után írták, a elbeszélést vagy meghamisították vagy egyszerűen megszépítették. A régészet azonban ennek ellenkezőjét bizonyítja. Manapság már tudjuk, hogy az evangéliumokat valóban azok a szerzők írták, akiknek a nevét viselik. A feltámadásról szóló tanúságtételük ugyanarra az évtizedre tehető, amikor az megtörtént. Így tehát nem volt idő legendák kialakulására. Vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy a tanítványoknak látomásaik, hallucinációik voltak. Azért, mert Krisztus megígérte, hogy feltámad a halálból, és ők teljes mértékben erre számítottak. A hallucinációk történetében azonban még soha nem volt olyan eset, amikor ötszáz különböző hátterű ember ugyanazt a látomást látta volna egyszerre. De ott van a két emmausi tanítvány, akik az úton találkoztak Krisztussal a feltámadása után. Ők együtt mentek vele, beszélgettek vele, sőt együtt is vacsoráztak Vele. Talán ők is hallucináltak? Egy másik elmélet pedig azoktól származik, akik elutasítják Krisztus Jézus testi feltámadásának igazságát. Ez a „tetszhalott” elmélet. Ez azt feltételezi, hogy Jézus csupán elájult, és amikor levették a keresztről, halottnak hitték. A sírbolt hűvösében azonban feléledt, előjött, és meggyőzte tanítványait arról, hogy valóban a halálból támadt fel. Nagyszombat van ma. Egyetlen Urunk a sírban van. A téma szempontjából most két dologra érdemes odafigyelnünk: az egyik, hogy Jézus valóságosan meghalt a kereszten, a másik, hogy Istentől való „távolságában” halt meg. Az ilyen halál nem egyszerűen a földi élet vége; az Istentől való totális elszakadás, a teljes Isten nélküliség egy ember számára egyenlő a kárhozattal. Mivel Jézus Krisztus valóságos ember is, így ez számára sem jelent mást, mint amit az Apostoli Hitvallásunk így fogalmaz meg: alászállt a poklokra. Megváltásunk alaptétele, hogy Jézus mindezt valóságos emberként, valóságosan és önkéntesen szenvedte el, ezért adhatta az életét váltságul az emberekért. De Krisztus Jézus nem csak valóságos ember, hanem valóságos Isten is. Jézus kettős természetének misztériuma ez. A halhatatlan meghalt értünk, de Istenként mégsem maradhatott a halálban. Alászállt a poklokra, de feltámadt, és ígérte, hogy minden benne hívőt feltámaszt az utolsó napon. A feltámadás legnagyobb bizonyítéka a megváltozott életek szerte a világon. Jézus kijelentette: „én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké” (Jel 1,17). Krisztus Urunk feltámadása az egyetlen reményünk. Enélkül nem várhatunk semmit a jövőtől, ezért ma csendben bánjuk meg bűneinket, és bízzunk egyedül Őbenne, Aki meghalt és feltámadt.
És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy értem is utánam jöttél.
Ámen
