Subsignanus
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt. (Lk 6,45)
A hit nem hajlandó a múltban ragadni. Vigyázzunk az olyan emberekkel, akik mindenhol kioktatóan beszélnek: "tudod, úgy van ez..." Ha engedjük azt, hogy meghatározzák világunkat, az mindig az ők beszűkült látásmódja lesz. Megpróbálnak majd azon a szinten tartani, amit mi már rég túlhaladtunk. Azt akarják, hogy ott maradjunk velük nosztalgiázni a talán sohasem volt milliőben, és ezzel elrabolják tőlünk azt a lendületet, amire szükségünk van ahhoz, hogy szárnyalhassunk. De nem tilthatják meg, hogy megragadjuk a jövőnket. Isten azt akarja, hogy nagyszerű dolgokat vigyünk véghez földi életünkben, de ehhez túl kell lépnünk a „régi szép időkön”. A múlt már elmúlt, nem lehet újraírni, csupán újra meg újra felidézni. Nekünk ideje megírni életünk további történetét. A jövőnk itt van előttünk, mint egy lakatlan föld, várva, hogy megérkezzenek az explorerek, és felfedezzék. Persze, az ilyen emberekre kevéssé tudunk hatni, nem kell hát a társaságukat keresnünk. A viták, hasztalan szócsaták teljesen feleslegesek. Amikor pedig csúnyán beszélünk, az az Isten Igéjének igazságát bizonyítja: „A nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket.” (Jak 3,9). A közönséges szóhasználat sem illik Isten megváltott gyermekeihez. De akkor mégis miért beszélünk csúnyán? Lehet, úgy érezzük, káromkodnunk kell ahhoz, hogy szavainknak hatása legyen. Az is lehet, hogy közönséges szavakkal akarjuk kiengedni magunkból egy adott helyzet miatti feszültségünket, keserűségünket. Akárhogy is, kifejlesztettünk magunknak egy helytelen módszert arra, hogy kifejezzük nemtetszésünket. De vissza kell fognunk magunkat, hogy ne használjuk. Krisztus Jézus azt mondta: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Luk 6:45). Egy csúnya szó sosem „csak úgy kicsúszott a számon”. Valójában a szívből jött... Töltsünk több időt Istennel, és kérjük meg Egyetlen Urunkat, hogy tisztítsa meg a szívünket és a szánkat. Kérjük Istent, segítsen önfegyelmet gyakorolni, és elvetni minden profán gondolatot. Segítsen helyettük olyan szavakat használni, melyek életet hoznak mások számára is. Jakab apostol azt írta erről: „Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3,10)
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. (Lk 6,48)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy fékezed nyelvem.
Ámen
