Subsignanus
Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van. (Zsid 13,5)
A mohóság a sóvárgással kezdődik. Anániás és Szafira képesek voltak még lopni, hazudni is. Mindent megtettek azért, hogy megszerezzék, amire annyira vágytak. A mai Ige azt jelenti, hogy amivel Krisztusban rendelkezünk, sokkalta nagyszerűbb bárminél, mint amink nincs. Pozíciót szeretnénk, de szolgálni nem akarunk? Irányítani szeretnénk, hogy mi lehessünk a középpontban? Gazdagságot szeretnénk, de csak magunknak akarjuk megtartani? Arra vágyunk, hogy mások dicsőítsenek bennünket? Mai világunkban különösen időszerű kérdések. A Biblia azt mondja: „…ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván” (1Tim 3,1). Az egyébként jó dolog, ha hatással szeretnénk lenni másokra, de csak akkor, ha helyesek az indítékaink. Ha elismerésre vagy mások feletti hatalomra vágyunk, akkor bizony az mohóság. Jó dolgot kívánunk, de nem egészséges mennyiségben. A mohóság többet kíván, mint amennyi szükségeink kielégítésére és Istentől való rendeltetésünk betöltésére kellene. Értsük meg: ha naponta tíz deka téliszalámit tudunk megenni jó étvággyal, akkor ne akarjunk több kilónyit összevásárolni... Bármennyit is szerez valaki valamiből, ami nem Isten akarata szerint való, az sosem fogja meghozni azt az elégedettséget, ami iránti vágyakozik. Az újjászületés nem törli el azonnal automatikusan a régi természetünket. A Biblia viszont azt mondja: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6:7). Ahogyan az elvetett magból aratás lesz, ugyanígy döntéseink is következményekkel járnak. A mohóság megnöveli a vágyat és minimálisnak láttatja a veszélyt: „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival” (Róm 8,5). Amikor Isten ókori népe rabszolgaként élt Egyiptomban, azért imádkoztak, hogy Isten szabadítsa meg őket. Ő pedig megtette. Aztán az Ígéret földje felé tartó vándorlásuk idején a pusztában azt mondták: „Meg fogunk itt halni. Jobb volt nekünk Egyiptomban! Ott legalább volt élelmünk, amennyit csak akartunk.” Izráel népe azt hitte, hogy valami más majd megelégedést ad nekik, úgy, ahogyan Isten nem tud, ezért Isten „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” Istennel nagyon kevés is megelégít, Nélküle bármit szerzünk is meg és bármit érünk is el, belül üresnek érezzük magunkat. Semmi sem elengedhetetlen az életben, csupán az Egyetlen Urunk kegyelme. Az anyagi dolgok sosem fogják tudni betölteni az Ő helyét. Ezért mondta Jézus: „… Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Luk 12,15). Az élet nem a birtokolt dolgokra, hanem a kapcsolatokra épül. A legfontosabb kapcsolat pedig, amit ápolni kell, a Krisztus Jézussal való kapcsolatunk.
A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség örökkön örökké. Ámen. (Zsid 13,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.
Ámen
