Subsignanus
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban. (2Kor 1,4)
Isten meg tud vigasztalni bennünket a legnehezebb helyzetekben is. Át tud vinni azon, amiről azt gondoljuk, hogy nem éljük túl. Átjuttat olyan helyzeteken, amiről azt hisszük, hogy örökre beleragadtunk. Békességet tud adni akkor is, ha nagy a nyomás rajtunk. Az életben veszteségeket fogunk átélni, de egyes esetekben éppen a veszteség segít abban, hogy értékelni tudjuk mindazt, amivel rendelkezünk. Legtöbbször nem tudjuk, mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy Egyetlen Urunk már mindent eltervezett a jövőt illetőleg. Nem a pojáca, szájtépő kiskirályok, nem is a közhangulat, az "intellektuális deficittel" küszködők, vagy bárki más kezében vagyunk. Minden holnapunk egyedül az Isten kezében van. Ha nem értjük az utat, melyen járnunk kell, az még nem jelenti azt, hogy nem Krisztus Jézus vezet bennünket. Isten azt ígérte: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézs 42,16). Igyekezzünk minél jobban megismerni Istent, Ő pedig bizonnyal ott lesz, amikor mindenki más cserben hagy. Ott van a sötét időkben is, amikor a gonoszság birodalma újból felüti fejét. A zsoltáros írta: „...este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás...”. Bármilyen hosszú is legyen az éjszaka, a reggel el fog jönni. Visszatekintve felismerhetjük, hogy Isten kegyelme védett bennünket, gondoskodott rólunk. Az Isten megnyugtatott, megvigasztalt és átsegített mindezeken. Az idők és az életszakaszok változnak, de az Úr nem változik. Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Hajlamosak vagyunk felvenni a közelállók viselkedését. Az "egyikficsúr" ömlengett azon, hogy akinek a kezében a média, az uralkodik a tömegek felett. Ez csak a megvezethetőkre vonatkozik. Mi a hitünkkel hatunk egymásra. Az igazság az, hogy a kételkedők azt kapják, amire ők számítanak – az igazak pedig azt, amire ők számítanak. Ha minden helyzetben azt keressük, mi az Isten szándéka, az segít abban, hogy felismerjünk olyan lehetőségeket, melyeket másként észre sem vettünk volna. Ha Isten szemén át nézzük az embereket, akkor a hozzáállásunk hamarabb megérinti őket, mint az üzenetünk. Minden szervezetben kétféle embertípus van: a szennyezők és a megtisztítók. A szennyezők olyanok, mint a gyárkémények, állandóan ontják magukból a mocskot. Bármilyen jól alakulnak is a dolgok, ők módot találnak arra, hogy (há)borús hangulatot keltsenek. Ha a befolyásuk alatt lévő emberek belélegzik ezeket a mérgező "kigőzölgéseiket", egyre betegebbek, egyre függőbbek lesznek tőle. A megtisztítók viszont mindent jobbá tesznek. Nem számít, milyen szennyezett légkörrel találkoznak. Ők is hallják a szennyező emberek mérgező szavait, de ők megszűrik azokat. A kérdés az: hogyan hatunk mi a környezetünkre? Megtisztítjuk-e a levegőt új látásmóddal, vagy mi is elcsüggedünk és levertség lesz úrrá rajtunk. Ne járjunk úgy, mint ifjúkorom dalának megtévesztett hőse: "Üldözöd a kétes hírnév hiú árnyait, szemeidben jóság bujkál, a szívedben mégis bűn lakik. Élni így nem lehet, rossz lesz majd az életed. Megtéveszt a gyönge szél: a becsület ennél mégis többet ér!"
Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. (2Kor 1,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kivezetsz a sötétségből.
Ámen
