Subsignanus
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké. (5Móz 29,28)
A Biblia azt mondja: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodjál!” (Péld 3,5). Könnyű persze idézgetni az Igét, de nehéz aszerint élni. Különösen akkor nehéz, ha valamilyen tragédia vagy veszteség ér bennünket az életben, és nem is értjük, hogy miért velünk történik mindez. Van, amikor imádságainkra választ kapunk Istentől, de van, amikor a békességet kapjuk: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Fil 4,6). Van, amit megmutat nekünk Isten, és van, ami az Ő misztériumához tartozik. Isten dönt arról, mennyit enged meglátnunk. Pál apostol, aki az Újszövetség isteni kijelentéseinek felét megírta, elismerte: „töredékes az ismeretünk” (1Kor 13,9). A saját értelmünk a legjobb esetben is mindig korlátozott lesz. Egyetlen Urunk néha elmagyaráz nekünk dolgokat, máskor azt mondja: „majd később megértjük.” Ő mindennel a mi javunkat munkálja. Mindnyájan ismerjük a házasságtörésen ért asszony történetét. Mózes törvénye egyértelmű volt: meg kell kövezni őt, és a farizeusok készen is álltak erre. De Krisztus Jézus hirtelen lehajolt és írni kezdett a porba. Amikor felnézett, az asszony vádlói már mind eltűntek. Erre ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11). Jézus felemelte ezt az asszonyt a tagadhatatlan bűn állapotából a feltétel nélküli kegyelem állapotába. Nem érdemelte meg, nem is tudta, hogy ez lehetséges. Mi sem érdemeink szerint kapjuk a kegyelmet. A „kegyelem” szó olyan fontos volt Pál apostol számára, hogy háromszor annyi alkalommal használta, mint a többi szentíró. Visszaemlékezett korábbi erőszakos életére, és ezt írta: „... nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem…” A „kegyelem” szó abból a görög szóból származik, ami azt jelenti: „tiszta öröm”. Bár nem érdemljük meg, Krisztus tiszta örömnek tartja, hogy megmentsen bennünket.
Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Róm 11,33)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a kegyelmedet.
Ámen
