Subsignanus
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. (Jn 14,5)
Az üdvösségünknek egyetlen útja van. Krisztus Jézus azt mondta: „én vagyok az út” (Jn 14,6). A dicsőítésnek sokféle módja létezik, de mindannyian ugyanazt az Egyetlen Urat dicsőítjük. Ő ehhez csupán őszinte szívet kér tőlünk. Isten nem azt várja, hogy teljesen egyforma módon fejezzük ki iránta szeretetünket, de azt elvárja, hogy ne ítélkezzünk mások felett az ő kifejezésmódjuk miatt. Amikor a Biblia azt mondja: „és új éneket énekeltek a Báránynak”, nem mind ugyanazt a zenei stílust képviselték. A kálvini reformáció híres énekeinek, a genfi zsoltároknak a dallamai a párizsi sanzonokból átvett dallamok. Akkoriban ez sokakban megütközést kelthetett, ma pedig senki sem tételezné fel a világiasságot ezekről a közel ötszáz éves énekekről. Az öregedés egyik veszélye, hogy szeretnénk, ha a dolgok úgy maradnának, ahogy voltak. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy mások mindig, mindenben egyetértsenek velünk, és ítélkezünk azokkal szemben, akik más véleményen vannak, akkor jusson eszünkbe Pál apostol visszaemlékezése: „mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1Kor 9,22). Gondoljunk arra, hogy oly' sok minden van ebben a földi életben, amit el kell tűrnünk. Tűrni kell a csapásokat, reményeink összetörését, terveink kudarcait, tűrnünk kell az idióta, talpnyaló emberek bántását, a rajtunk esett méltatlanságot. Az emberek szeretetlenségét vagy hűtlenségét. Tűrni kell a betegséget, tűrni kell a szegénységet, a nélkülözést, a nyomort. Tűrni kell sokszor a vezetőink bánásmódját, az igazságtalanságokat, korrupciót. Tűrni kell mindazokat a dolgokat, amik nekünk nem kellemesek. El kell szenvednünk egymást is. Az elszenvedés, elhordozás nélkül előáll a békétlenség, a harag, az önbíráskodás, a másik megkárosítása, a kapzsiság, a bosszúállás és minden más, ami nem kedves Isten előtt. Ha az Ószövetséget olvassuk, úgy is olvashatjuk, mint a bosszúállásoknak a könyvét. Valóban tele vannak a lapjai bosszúval. Pedig nem az Ige a hibás, mert nem az tanít a bosszúra, hanem az ember szíve van tele gonosz indulattal és bosszúállással. Ezért jött közénk Jézus, hogy két bűnöző között megfeszítettve végezze. A bűnös ember megmentéséért jött, és a golgotai kereszt nem a vég volt, hanem a kezdet. Kezdete annak az egyetlen útnak, amelyen nekünk is járnunk kell.
Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. (Jel 5,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen
