Subsignanus
Felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt. (2Kir 19,14)
A mai Igénk azt írja: „Ezékiás átvette a levelet a követek kezébõl és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr elõtt. És így imádkozott Ezékiás az Úr elõtt: Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet, és láss! … szabadíts meg bennünket …, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!” (2Kir 19,14-19) Ezékiás reménytelen helyzetben volt. Egy hatalmas hadsereg sorakozott fel ellene, és el akarta pusztítani. Ám imádságára válaszul Isten egy angyalt küldött, aki mind egy szálig megsemmisítette a támadókat. Van, hogy a rossz hír levél, e-mail vagy egy telefonhívás formájában érkezik. Lehet ez egy gyásztávirat, bírósági idézés vagy egy végelszámolási papír a munkahelyen. A rossz híreket nem korlátozzák a társadalmi osztályok, sem a nemek vagy az életkor. Mindannyiunkhoz elérnek. Mit kell hát tennünk, amikor olyan probléma támad, amit nem tudunk megoldani? Semmiképpen se elmenekülni akarjunk előle. Tegyük azt, amit Ezékiás tett: vigyük ügyünket az Egyetlen Urunk elé imádságban, ahogy a Biblia fogalmaz: terítsük ki Előtte. Legelőször hozzá menjünk, és ne csak utolsóként forduljunk Hozzá! Isten erre válaszolni fog. Az Ő ígérete ez: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsõítem õt.” (Zsolt 91,15) Ha rossz hírt kapunk, ne essünk azonnal pánikba és ne kezdjünk el kapkodni. Álljunk meg, gondolkozzunk ésszerűen, és vegyük számba a tényeket. Mielőtt azonban következtetéseket vonnánk le, imádságban kérdezzük meg: „Uram, mihez kezdjek ezzel a helyzettel?” Ha egyedül is meg tudjuk oldani, Isten nem fogja megoldani helyettünk. Ezékiás semmit sem tudott magáért tenni, amikor egy jól felfegyverzett hadsereg hatalmas túlerejével nézett szembe. Ezért az Úr házába ment, és szükségét kiterítette Isten elõtt. Ez mindig bölcs lépés, ma is az. A krízis lehetőséggé válik, amiben Isten megmutathatja, mire képes az érdekünkben. Az Isten elég a helyzet kezeléséhez, elég ahhoz, hogy túljussunk rajta, elég ahhoz, hogy újra talpra álljunk. Az Ige azt mondja, hogy hordozzuk egymás terheit (ld. Gal 6,2), de nem kell hagynunk azt, hogy mindenki ránk zúdítsa a problémái özönét. Hagyjunk fel azzal is, hogy egész nap a híreket hallgatjuk. Egyrészt ezeknek a "híreknek" a túlnyomó többsége manipulatív hazugság. Másrészt, ha mindig ezekkel van tele a fejünk, akkor rettegés vehet erőt rajtunk, és azt kezdhetjük gondolni: „Mindenfelé rosszul mennek a dolgok, azt hiszem, én sem számíthatok semmi jóra.” Arra gondoljunk inkább, hogy mit mondott Isten rólunk és a helyzetünkről. Krisztus Jézus nem a szükségeinkre válaszol, hanem a hitünkre. Álljunk hát rá Igéjére!
És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izráel Istene! A ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet; Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg. (2Kir 19,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig támogatsz engem.
Ámen
