Subsignanus
Miért oldjátok el a vemhet? Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. (Luk 19,33)
Jézus „elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: »Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.«” (Luk19,29–31). Ugyan, ki vesz észre egy fához kikötött szamarat egy poros kisvárosban? Egyetlen Urunk, a Krisztus Jézus! Életének legsorsdöntőbb hetében, a halála felé vezető úton megállt egy egyszerű szamár kedvéért, és azt mondta: „Hozzátok el nekem!” Van ebben tanulság számunkra, ma élő nemzedékeknek is: Jézus tudja, hogy hol vagyunk most, és amikor eljön az ideje, hívni fog bennünket. Ha Istennek terve van az életünkkel, Őt nem befolyásolják azok, akik keresztülnéznek rajtunk, és semmire se becsülnek. Lehet, hogy vannak jogos kötöttségeink. El kell tartani a családot, helyt kell állni a munkahelyen, ect. Isten tud róla, és Ő sokkal nagyobb, mint a gondjaink. A jövőnket nem a barátaink, az ellenségeink, főnökeink vagy beosztottjaink irányítják, a jövőnk az Isten kezében van. De nem mindig könnyű távol tartani magunkat dolgoktól, különösen, ha természetünknél fogva bizonytalanok vagyunk. Néhányan pedig szeretjük mindig kézben tartani az irányítást. A Szeretet, a türelem, a jóság és bizony a kemény munka meg fogja hozni a gyümölcseit. Krisztus Jézus, amikor elvégeztetett küldetése, azt mondta: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (Jn 14,27). A nyugtalanságot önmagunknak okozzuk, de tanuljuk meg elengedni a dolgokat, és dolgozzunk azon, hogy a Lélek gyümölcsei megteremjenek életünkben. Az elengedés nem azt jelenti, hogy nem érdekel bennünket soha-semmi. De Krisztus Jézusra összpontosítsunk, ne a másik ember viselkedésével foglalkozzunk megszállottan. „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézs 26,3). Az elengedés azt is jelenti, hogy nem akarunk a középpontban lenni, nem próbálunk hatással lenni a végkimenetelre ítélkezéssel, veszekedéssel, és megrendszabályozással. Ha ez új impulzusokat, új környezetet jelent, válasszuk azt. Azt is jelenti, hogy Isten segítségével nézünk szembe minden egyes nappal, és minden nap, minden percét örömmel fogadjuk. Az egyetlen ember, akit megváltoztathatunk, mi magunk vagyunk. Változnunk is kell, fejlődnünk, magunk mögé hajítva a visszahúzó dolgokat. Ezáltal kevésbé félünk, és jobban bízunk, és ez az egyetlen lehetséges út a boldogságunkhoz.
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat." (Jn 14,14)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megszenteltél.
Ámen
