Subsignanus
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat. (Zsid 12,14)
A Biblia azt írja: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm 12,18). Előfordulhat az is életünkben, hogy nem lehet mindenkivel összhangban élni. De Isten akkor is azt kívánja tőlünk, hogy bocsássunk meg azoknak, akik megbántottak. Azért, mert ha megbocsátunk, mi is bocsánatot nyerünk. Ha tele vagyunk keserűséggel, akkor a bűn foglyai vagyunk. Krisztus Jézus nemcsak értünk, hanem a másik emberért is (aki megbántott bennünket), meghalt a kereszten. Megérdemli a bocsánatot? Nem. De mi sem! Meg kell bocsátanunk nekik, ez felolvasztja a szívben a keserűséget. Nagyon nehéz megbocsátani, de mindenre van erőnk a Krisztusban. Jézus olyan embereknek prédikált, akik olyan vallásos szabályok szerint éltek, amelyek nem hagyták, hogy elengedjék magukat, és megtapasztalják Isten szeretetét, a kegyelmét. Ezért ezt mondta nekik: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28–30). Egyetlen Urunknak sokkal több dolga volt, mint bármelyikünknek valaha is lesz. Mégsem ártott soha Atyjával való életadó kapcsolatának, és ez soha nem tartotta vissza attól, hogy szeretettel forduljon valaki felé. Rendszeresen visszavonult a mindennapok versenyfutásától azért, hogy imádkozzon. Amikor tanítványai szolgálatuk sikerétől fellelkesülve tértek vissza, akkor is azt mondta nekik: „jöjjetek velem… és pihenjetek meg egy kissé”, (Mk 6,31). A folyamatos rohanás annak a jele, hogy felborult a fontossági sorrendünk. Isten azt parancsolta, hogy minden hetedik napon megpihenjünk. Mi viszont azonnali érettséget szeretnénk mindenekben… A tudást, a bölcsességet lecseréljük ellenőrizhetetlen információkra, a mélységet szélességre. Ez nem működik. A tudás mélységeit csak lassan, fokozatosan lehet elérni. Krisztus Jézus követése sem rövidtávfutás, hanem kitartó követés. Tanítványként mégsem rohanhatunk gyorsabban, mint ahogy a Mester vezet bennünket!
Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. (Zsid 12,1)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Tenálad mindig megnyugvást lelek háborgó lelkemnek.
Ámen
