Subsignanus
Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén azt, vitetünk vala tova. (ApCsel 27,15)
Mi is azon a módon reagálunk a krízisre, ahogy a tengerészek tették a hajón, melyen Pál apostol anno utazott: „… szélvihar csapott le a tengerre. Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele.” Az élet viharai miatt hajlamosak vagyunk, hogy sodródjunk. Elveszítjük szemünk elől a célt, és elfelejtjük, hová tartunk, nem törődünk értékeinkkel, és letérünk a pályáról. Mivel az ókorban nem volt iránytűjük, a csillagokat pedig a vihartól nem látták, a tengerészek a sötétben tapogatóztak. Mi jellemzően hogy reagálunk egy sötét helyzetre, amikor nincs iránytűnk, amihez igazodnánk? Oda megyünk, ahová a különböző időszaki hullámok visznek? Engedjük, hogy ideák vagy idióta paprikajancsik ide-oda taszigáljanak? Az élet áramlatai olykor elcsüggeszthetnek bennünket. De ne érjék el azt, hogy azon tűnődjünk: „Mi értelme? Miért küzdjek ellene?” Mert így végül sodródunk az árral. Itt az ideje az ellenkezőjét tennünk, kapaszkodjunk sokkal erősebben a hitünkbe: „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett… Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsid 10,23;36). Isten soha nem hagyott bennünket cserben és nem is fog. Egyetlen Urunk át fog segíteni bármíly' krízisen. Amikor például kísértésbe esünk eldobni azokat a dolgokat, melyekre a legnagyobb szükségünk van, olyan értékeket, melyekhez a jobb időkben ragaszkodtunk. Ha nyomás alatt vagyunk, mindezektől meg akarunk szabadulni. Kényszeresen cselekszünk, feladjuk álmainkat. Eldobjuk a gyermekkorunkban tanult fontos alapelveket. Józsué azt mondta Izráel fiainak: „Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az Úrhoz, ahogyan a mai napig tettétek!” (Józs 23,8). Ahelyett, hogy kételkednénk Isten ígéretében, álljunk rá még szilárdabban. Ahelyett, hogy lemondanánk életünkre vonatkozó tervéről, kapaszkodjunk bele szorosabban: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58). Krisztus Jézus segítségével még lelkiekben gyarapodhatunk is a krízishelyzetben.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (Jn 3,17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondod van rám.
Ámen
