Subsignanus
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül. (Zsolt 1,1)
A folyóvíz mellett felnövekvő fáknak van két fontos jellemzője. Az egyik az, hogy idejében megtermik gyümölcseiket. Az, hogy gyümölcshozó életet élnek, már önmagában hatalmas ígéret. De attól lesz ez különleges, hogy nemcsak jót teremnek, hanem jókor, jó időben, a maga idejében termik meg a gyümölcsöket. A Bibliában olvasunk arról, hogy mindennek megvan az Istentől elrendelt ideje. De hol találhatnánk el mindennek a rendelt idejét, ha nem éppen az Egyetlen Urunk közelében? Ha valamit túl későn vagy túl korán tettünk meg, akkor már elkéstünk vele és ezért már nem ért semmit, vagy elhamarkodtuk, és ezt már nem tudjuk visszafordítani. A másik jellemzője a folyóvíz mellé ültetett fának, hogy nem hervad el a lombja, a szélsőséges hőségben sem. Az Isten jelenlétében élő embernek sem csak felvillanásai vannak. Ha tesz valami jót, nem hagyja abba csak úgy... Nem fullad ki lelkileg, hanem megmarad a frissessége. Minden fának vége lesz egyszer. Eljön az idő, amikor már nem terem gyümölcsöt, nem lesz friss a levele, elhervad a lombja, és elpusztul a fa. A lelki életünknek viszont nem kell így véget érnie a testi léttel együtt. Isten teljességével csak úgy tudunk megtelni, ha a szívet minden teremtett dologtól megüresítjük. Az Isten törvényében való öröm nem műkedvelő gyönyörködés csupán. Az ember például gyönyörködik egy-egy festmény, műalkotás szépségében, aztán hamar továbblép. Isten törvényére viszont nemcsak rácsodálkozhatunk, gyönyörködhetünk egy kicsit, és aztán vége. Folyamatosan foglalkoznunk kell és lehet is vele. A rettegett Heródes gyakran magához hívta Keresztelő Jánost, mert szerette hallgatni a tanítását, mégsem élt aszerint. Pál apostol athéni beszéde után néhányan azt mondták: "majd meghallgatunk téged erről máskor is" - de nem hallgatták meg. Ma is vannak, akik azt mondják, hogy szép-szép a vallás; a prédikáció; szép igerészek vannak a Bibliában. De semmi több mindez, mint egyszerű műélvezet. Isten olyan követőket hív el, akik nemcsak gyönyörködnek az Ő törvényében, hanem arról elmélkednek is. Az érzelmeik megszólalása után az értelmükkel is befogadják Isten szavát. A Krisztus Jézussal élő ember számára a halál nem a kiszáradás, nem a kivágatás, hanem az átültetés ideje. Az ilyen fának nem hervad el a lombja sem ebben a földi életben, sem azután, az örökkévalóságban.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész. (Zsolt 1,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Rád bízhatjuk életünkben az időbeliséget is.
Ámen
